Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 3. szám - Fabiny Tamás: Új kezdetek – a feltámadás fájdalmai
20 FABINY TAMÁS: ÚJ KEZDETEK — A FELTÁMADÁS... mények között, az elhivatott személyek. A szervezeti újjáéledés azonban nem megy könnyen, annyira megváltoztak mára a körülmények. Mégis a mustármag reményével beszélhetünk mind a győri, mind a budapesti munka újjászervezéséről, különösen annak ismeretében, hogy a vezetők késznek látszanak alkalmazkodni a megváltozott társadalmi körülményekhez és hagyományokhoz, s például lehetőnek tartják a családalapítást is a diakonisszák életében. Az újabban alakult szervezetek közé tartozik a Luther Szövetség, amely a jelentős hagyományokkal rendelkező Luther Társaság ill. Szövetség munkáját kívánja folytatni. Részben már megvalósuló terveik között irodalmi és kiadói tevékenység is szerepel, olvasótáborokkal, vitákkal és szimpozionok- kal. Az egyházi iskolák sorozatos újranyitása különösen is aktuálissá teszi a Szövetségen belül működő pedagógusszervezet munkáját. Jelentősek a szervezet külföldi kapcsolatai, főképpen a német Martin Luther Bunddal. A Luther Szövetség megalakulására is jellemző, hogy szervezése alulról indult, mintsem a hivatalos egyházi vezetők részéről. Szólni kell az Evangélikus Külmissziói Egyesületről is, amely nemes célokkal, s viszonylag kevés magyarországi hagyománnyal alakult meg. Tevékenységük valószínűleg akkor lesz igazán gyümölcsöző, ha nem a korábbi romantikus missziói elképzelésekre alapul, hanem a misszió globális felfogására, vagyis az evangélium és az orvosi, pedagógiai és más segítség együttesére. A fogságból hazatért zsidóságnak hosszabb időre volt szüksége sorai rendezéséhez. Érvényes ez a mi helyzetünkre is. Nem valósult meg egyformán minden jó szándék, a fogsági múlt sok terhes öröksége is velünk maradt. Volt, ami talán túl korán, más túlságosan későn indult újra. Nem egyszer az is előfordult, hogy sok jószándék nem találkozott, hanem éppenséggel kioltotta egymást. Rendkívül sajnálatosak, már-már tragikusak azok a személyi ellentétek, amelyek a rendszerváltozás idején a korábbinál élesebben felszínre kerültek. Érdemes volna Luther egy sorát megszívlelni, aki a vele szembe került rajongóknak ezt írta: „Nekünk együtt kell a mennybe menni.” A rendszerváltozásban szükségszerűen megváltozik az egyház helyzete is. Sok, korábban bezárt kapu újra kinyílik. De jaj az egyháznak, ha ezt a változást úgy képzeli el, hogy korábbi sérelmeiért most revansot vehet. Az evangélium hirdetésének hitelessége bukik azon, ha az egyház az eddigi árnyékos helyzetből kilépve most mindig a napos oldalon akar maradni. Éppen a lutheri örökség, a theologia crucis komolyan vétele óvhat meg a theologia glóriáé mai kísértései közepette. Végül személyes hangon hadd valljon arról a krónikás, hogy bár csak rövid ideig szolgálhatott az előző rendszerben, mégis boldog, hogy megadatott ez neki. Eközben ugyanis megtanulta máig becsülni azok példáját, akik az egyház babiloni fogsága idején helyt tudtak állni, az ahogy lehet jegyében. A cenzúrás idők tapasztalata megtanít a sajtószabadság megbecsülésére. BM- ügynökök emléke megtanít a szabad szolgálat örömére. Félig analfabéta vagy éppen sima modorú egyházügyi titkárok halványodó arca élesebbé teszi a Názáreti arcvonásait. Körülnézünk, íme élünk. De vállaink, izmaink, ügyetlenségeink és bűneink fájnak. Mert feltámadni éppolyan nehéz.
