Diakonia - Evangélikus Szemle, 1993
1993 / 3. szám - Fabiny Tamás: Új kezdetek – a feltámadás fájdalmai
FABINY TAMÁS: ŰJ KEZDETEK — A FELTÁMADÁS... 19 munkát végző zsinat már nem a korábbi, diktatórikus időkben született, hanem immár egy új törvény alapján folytassa munkáját. A Mevisz 1988-as megalakulását követően kezdte szárnyait bontogatni egy széles nemzetközi háttérrel rendelkező és hazánkban is nagy múltú ifjúsági mozgalom, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIÉ). Magyarországi munkájuk is ökumenikus, tevékenységük legjelentősebb területe a vezetőképzés, amely- lyel igyekeznek betölteni az elmúlt évtizedekben keletkezett űrt. Emellett sok nemzetközi konferencián, táborban képviselik a hazai keresztény ifjúságot, maguk is rendeznek ilyen alkalmakat. Sporttáboraik, táncszemináriumaik, zenei és színházi találkozóik is színvonalasak. Egyelőre nyitott kérdésnek tűnik, hogy a KIÉ nemzeti szervezete inkább a nyugat-európai, erőteljesebb kegyességi típusú CVJM, vagy a liberálisabb amerikai YMCA mintájára akarja munkáját folytatni. A szervezők, úgy tűnik, a kettő szintézisét szeretnék nálunk meghonosítani. A már említett Ordass Lajos Baráti Kör (OLBK) abban az időben szerveződött és tűzte zászlajára a mártír sorsú püspök nevét, amikor az evangélikus egyház vezetősége még sokkal inkább a régi, jóllehet már bomladozó rendszerhez kötődött. Ordass püspök személye különösen is alkalmasnak tűnt arra, hogy a hitvalló, kritikus álláspontjuknak legitimációt teremtsenek. Munkájuk nem korlátozódik a püspök szellemi hagyatékának gondozására, hanem jelentős mértékben bírálják a jelen egyházi élet számos jelenségét, valamint kétségbevonják a mostani egyházi vezetők legitimitását. Az OLBK tagjainak egyházszeretete és teológiai megújulásra törekvő szándéka elvitathatatlan, de az igazság kimondásának olykor szinte prófétai hevülete — a krónikás megítélése szerint — sokszor türelmetlenséggel és féligazságok képviseletével párosul. Negyedévenkénti folyóiratukat, a Keresztyén Igazságot is ez a kettősség jellemzi. Rendkívül jelentős az egyesület könyvkiadói tevékenysége: egymás után adnak ki olyan történeti és teológiai munkákat, amelyek egyházi életünk arculatát döntően megváltoztathatják. Amíg az OLBK tevékenysége elsősorban egyházpolitikai és teológiai jellegű, az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért (EKE) a belmissziói munkát állítja homloktérbe. Megalakulásuk a hasonló kegyességi és teológiai alapon álló lelkészek és világiak baráti szerveződéséből nőtt ki. Ök az evangélikus egyház egy másik igen jelentős püspökére, Túróczy Zoltánra hivatkoztak, kiemelve a néhai főpásztor evangéliumi lelkületét és igeszerű prédikációit. Bizonyos értelemben az egykori Evangélikus Evangélizáció munkáját kívánják folytatni, felismerve, hogy az utóbbi évtizedekben mennyire elsorvasztották az evangélizáció, a belmisszió ügyét. Az Evangélikus Evangélizáció még élő tagjainak és tanúinak, valamint ma is fellelhető kiadványainak ismeretében azonban úgy vélem, hogy a folytonosság nem valósult meg. Az ébredés egykori munkásai széles teológiai öleléssel, a maguk sokszínűségével jelentek meg szolgálatukkal, az EKE teológiai bázisa viszont szűkebbnek, a fundamentalizmus jegyeit mutatónak tűnik. Kétségtelen erényük viszont annak a valóságos vákuum-helyzetnek felismerése, ami a „babiloni fogság” utáni egyház belmissziói munkáját jellemzi. A mottóul választott Nemes Nagy Agnes vers különösen érvényesnek látszik, ha a diakonissza-munka újraszervezéséről szólunk. Való igaz: „feltámadni éppolyan nehéz”. Mind a budapesti Fébé, mind a győri diakonissza anyaház munkája rendkívül jelentős volt, s a drasztikus és kegyetlen megszüntetés után is példaadóan szolgáltak tovább, immár nem hivatalos körül
