Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992

1992 / 3. szám - Andorka Rudolf: A művi abortusz – a demográfia nézőpontjából

52 ANDORRA RUDOLF: A MŰVI ABORTUSZ . . . ládok anyagi terheinek családi pótlékkal és hasonló eszközökkel való csök­kentése útján lehet elősegíteni. Magyar és külföldi tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy a művi abortuszokra vonatkozó jogszabályok az abortuszok tényleges számát sem befolyásolják tartósan. Kétségtelen, hogy a művi abortuszoknak az 1950-es évek közepén történt szabaddá tétele után erősen megnőtt (1967-ben 207 ezer­rel tetőzött) a művi abortuszoknak a statisztikában kimutatott száma. Az 1974-től érvénybe lépő korlátozás hatására 80 ezer körülire csökkent, de ezen a szinten megállt, sőt az utolsó években 90 ezerre emelkedett. Az 1969 után meginduló csökkenés a fogamzásgátló szerek kínálatának és használatának növekedésével függött össze. Az utolsó évekbeni újabb emelkedést nem tud­juk megmagyarázni, annál is kevésbé, mert közben a születések száma nagy­jából változatlan maradt. Más országokban a kimutatott művi abortuszok száma a tilalom megszüntetése után általában nőtt (de ez feltehetően abból származott, hogy a titkos műtétek száma csökkent), majd lassú, de folyama­tos csökkenés következett. Ez minden bizonnyal az egészségi, ezen belül a fo­gamzásgátlási kultúra emelkedésével függ össze. Jellemző, hogy Hollandiá­ban, ahol a művi abortuszra vonatkozó intézkedések a magyarországiaknál sokkal megengedőbbek, a művi abortuszok száma sokkal alacsonyabb, mint nálunk. A művi abortuszok számának nagyon kívánatos visszaszorítását ezért elsősorban a kultúra, éspedig nemcsak a fogamzásgátlási ismeretek, hanem mellettük a felelős magatartás terjedésétől remélhetjük. Fontos hozzátenni, hogy ma egy-két kivétellel (amilyen például Írország) minden fejlett és európai kultúrájú országban a magyarországi rendelkezé­sekhez hasonlóan meghatározott — többek között szociális -— indok fennál­lása esetén vagy a nő kérésére engedélyezik a művi abortuszt, ugyanakkor legtöbbjükben a művi abortuszok száma kisebb, mint Magyarországon. Tessedik Sámuel ... Valahányszor betegségbe estem, és testi gyengeségemnél fogva nem bír­tam nehezebb teendőimet végezni, mindannyiszor új terveken és azok mi­képi valósításán törtem a fejemet, s fellábadásom után e terveket és gondo­latokat még egyszer meghánytam, s gondolkodóbb barátaimmal közöltem s végre papírra tettem. Így keletkeztek többnyire az én eszméim, terveim, me­lyeket Isten segítségével valósítottam is, jóllehet első pillanatban kivihetet- leneknek látszottak. A hit hiánya miatt nem cselekszünk gyakran, midőn tennünk kellene! Mily gyakran és mily hatalmasan kötötte Krisztus tanítvá­nyainak szívére ezen hitigazságokat, midőn a világba bocsátotta, és az ő kö­vetőinek hite mégis oly csekély! Ki hitte volna, hogy húsz, harminc, negy­ven, ötven év alatt annyit lehessen tenni — én magam sem, bármily erős hi­tem volt is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom