Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 2. szám - Fabiny Tamás: Legyen béke már!
FAB ÍNY TAMÁS Legyen béke már! „Amikor közeledett Jézus felemeltetésének ideje: elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe, és követeket küldött maga előtt. Azok útnak indultak, és betértek a samaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek néki. De nem fogadták be, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni. Látva ezt tanítványai, Jakab és János így szóltak: »Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és égesse meg őket!?« De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, és ezt mondta: »Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.« Aztán elmentek egy másik faluba.” Lk 9,51—56. Ennek az ismert történetnek a bevezető mondata az eredeti görögben igen képies megfogalmazást kap: „arcával szilárdan Jeruzsálem felé fordult Jézus”. A régi prófétáknál ez a gesztus, az orcának a szent város felé fordítása mindig az eltökéltséget, az Istennel való kapcsolatkeresés szándékát jelentette. Jézus életében különösen nagy jelentőségű volt ez az elszánás, elhatározás, hogy arcát Jeruzsálem felé fordítva, a fővárosba indult. Élete addigi működésének színtere ugyanis az északi országrész, Galilea volt, a Genezá- ret-tó környéki Názáret, Kapernaum és más városok. De íme, most elhatározta, hogy betölti küldetését, elvégzi maradéktalanul azt a feladatot, amely- lyel az Atyaisten megbízta. Ennek vége pedig a Golgota, a kereszt, a kínos halál. Ezért indult Jézus Jeruzsálem felé. Amikor Jézus Galileából a déli Júdeábán fekvő Jeruzsálembe készült, akkor óhatatlanul keresztül kellett vágnia a középső országrészen, Samárián, amellyel azonban köztudomásúan rossz viszonyban voltak a zsidók. Annak a mélyről fakadó ellentétnek és gyűlöletnek, amellyel egymásra tekintettek, történeti-politikai, illetve faji-etnikai okai voltak. Az asszír megszállás idején, i. e. 722-ben ugyanis kitelepítették a zsidóság nagyobb részét: előbb a vezetőket és a mesterembereket, majd a lakosság zömét deportálták. Csak kevés izraelita maradt hazájában. Az elhurcoltak helyébe, idegenek, pogá- nyok telepedtek le, s ővelük keveredett a kevés ottmaradt zsidó. Ebből keverék nép jött létre, amely a Garizim hegyén épített templomot magának, ott várva a Messiás megjelenését is. Amikor aztán a babiloni fogságból hazatérhetett a zsidók új nemzedéke, árulónak tartották a samaritánusokat, és gyűlölettel tekintettek rájuk. Az ellentét és a gyűlölet kölcsönös volt. Josephus Flavius zsidó történetíró feljegyezte, hogy a samáriaiak újra és újra inzultálták azokat a zsidó zarándokokat, akik Galileából Jeruzsálembe utaz
