Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 1. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ Népfőiskola tegnap, ma, holnap Szerkesztette Harsányt István Püski—Magyar Népfőiskolái Társaság kiadása. Budapest 1991 Feszült figyelemmel vettem kézbe a 272 oldalas kötetet, huszonöt szerző közös munkáját. Fiatal lelkészkoromnak legszebb emlékei közé tartozik a népfőiskolái munka. 1942—1946 között három alkalommal volt reám bízva evangélikus leánynépfőiskola vezetése Dunántúlon. Közülük a gyenesdiási hagyott bennem legmélyebb nyomot, mert ott magam is — feleségemmel együtt — „bentlakó” voltam. Belülről éltem át e sajátos intézmény különleges jellegét, embernevelő feladatait, a mi esetünkben evangéliumi szolgálatát, egyházépítő jelentőségét is. S tapasztalhattam utána évtizedeken át volt népfőiskolásaink visszatekintő lelkesültségét, a két tél végi hónap életformáló hatását. A könyvben most elsősorban azt kerestem, mit sikerült a kieső negyven év űrén át az 1936—1948 között Magyar- országon folyó munka tavaszi virágzásából megőrizni és friss magvetésként újra elindítani. A kiemelkedő írások lényegében megfelelnek az 1844-ben egy dániai kis faluban elindult mozgalomnak. Az a frissesség is üdítő, ahogyan az ügy mai hordozói igyekeznek hozzáformálni elképzeléseiket a változott idők és helyzet követelményeihez. Ez főként arra vonatkozik, hogy a régi népfőiskola az elhagyatott falu felemelésén fáradozott, míg a mai sokkal szélesebb rétegekre számít. A kötet alapján elmondható, hogy a hazai népfőiskolái törekvések jelentős része az 1980-as évek végén hű maradt a népfőiskola múltjához és keresi útját a jelenben. A könyvre nagy szükség van a mai tájékozódásban, mert a népfőiskola lényegét kevesen ismerik Magyarországon. Grundtvig dán evangélikus lelkésznek, a népfőiskola megalkotójának alapgondolatait jól foglalja össze a kötet szerkesztője, Harsányi István pszichológus, pedagógus. A népfőiskola a szó megszokott értelmében sem nem iskola, sem nem főiskola. Itt nem a tanároknak kell kérdezgetniük, feleltetniük a tanulókat. Éppen ellenkezőleg: a tanulóknak kell kérdéseket feltenniük a tanároknak. A népfőiskola olyan terep, amelyen a tanulók sóvárgó érdeklődése találkozik a tanárok tehetségével. Olyan közösség, amelyben a „hallgatók” aktív munkatársakként vesznek részt a közös munkában. A hagyományos előadásforma visszaszorul, s több a megbeszélés, eszmecsere, vita, beszélgetés. Az igazi népfőiskola bentlakásos intézmény, s nincsenek vizsgák. Célja a személyiség érlelése, jó honpolgár nevelése, a művelődés és korszerű szakismeretek utáni vágy felkeltése. Világossá válik a könyvből a népfőiskola nélkülözhetetlen feltétele: minden népfőiskolának legyen olyan szellemi gazdája, minden munkájának ösz- szefoglaló igazgatója, irányítója, aki elejétől végig együtt van a közös munkába bevont hallgatókkal, mert csak ilyen ve-
