Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 1. szám - Keken András: A kereszt Krisztusa
KÉKÉN ANDRÁS A kereszt Krisztusa „Néhány görög is vala azok között, akik felmenőnek, hogy imádkozzanak az ünnepen. Ezek azért a galileai Betsaidából való Filephez menőnek és kérők őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust. Megy vala Filep és szála Andrásnak, és viszont András és Filep szála Jézusnak. Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az embernek Fia. Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. Aki szereti a maga életét, elveszti azt, és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. Aki nékem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya. Most az én lelkem háborog, és mit mondjak? Atyám, ments meg ettől az órától. De azért jutottam ez órára. Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jőve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem. A sokaság azért, amely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgőit: mások mondának: Angyal szólt néki. Felele Jézus és monda: Nem én érettem lön e szó, hanem érettetek. Most van e világ kárhoztatása, most vettetik ki e világ fejedelme. Es én, ha felemeltettem e földről, mindeneket magamhoz vonszok. Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.” János 12,20—33. Néhány görög, azaz olyan hellén, aki áttért Izrael vallására, felment a jeru- zsálemi ünnepekre, hogy imádkozzék. Szívükben azzal a vággyal mentek, hogy látni szeretnék Jézust. És hogyha most mi odacsatlakozunk e mellé a néhány görög mellé, és a szívünkben ugyanolyan őszinte a vágy, mint az ő szívükben volt, akkor az Űr Jézus Krisztus ebben a beszédben nekünk is bemutatkozik. Nem úgy mutatkozik be, mint bölcs próféta, aki mennyei igazságokat tanít. Nem is úgy mutatkozik be, mint hatalmas úr, aki egyetlen szavával le tudja csendesíteni a háborgó tengert. Ebben a beszédben, böjt küszöbén, az Űr Jézus Krisztus úgy mutatkozik be, mint Megváltó. Odaállítja a görögök elé és odaállítja ez elé a gyülekezet elé az ő földi működésének szent középpontját: a golgotái keresztet. Bemutatja az Űr elsősorban is a golgotái keresztnek az elkerülhetetlenségét. Hogy a kereszt elkerülhetetlen, azt magának az Űrnak sem volt könnyű belátnia és hirdetnie. Amikor arra gondolt, hogy gyalázni fogják őt, aki mindenkit csak áldott, amikor arra gondolt, hogy verni fogják őt, aki mindenkivel csak jót cselekedett, amikor arra gondolt, hogy általszegezik kezét, amely csak simogatni tudott, és amikor arra gondolt, hogy a legkínosabb halállal,
