Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992

1992 / 4. szám - Bohus Imre: Jézus és a kisebbségek

BOHUS IMRE: JÉZUS ÉS A KISEBBSÉGEK 31 letelnek, az elzárja magát azoktól a dolgoktól, amelyek az életet emberivé és elfogadhatóvá teszik. Minden előítélet torzít. Miközben torz formában mu­tatja a másik embert, eltorzítja azt is, aki a hatalmába kerül, figyel rá és ki­szolgáltatja magát hatásának. Szörnyű látomás az előítéletektől eltorzult tár­sadalom víziója! Az előítélet eltorlaszolja az embertárshoz vezető utat. Igazi közösség nem alakulhat ki ott, ahol az emberek rosszat tételeznek fel egymásról. A bizal­matlanságot mindig magányosság, rosszindulat és szeretetlenség kíséri. Elő­ítéletünk a legnagyobb akadálya annak, hogy komolyan vegyük és érvénye­sítsük a szeretet nagy parancsolatát! Amikor Jézus előítélet nélkül elfogadta a kisebbségben lévőket, lehetővé tette, hogy ők is megszabaduljanak előítéleteiktől. Aki látja bűneit, az nem ítéli el a másik bűnöst. Aki szenved attól, hogy nem veszik emberszámba, aligha alázza meg társát emberségében. Aki elfogadja „kicsiségét”, az nem veti a másik szemére, hogy miért nem „nagy”. A kisebbség azt a kiváltságot és feladatot kapta Jézustól, hogy szeretetre felszabadultan éljen és erre má­sokat is bátorítson. 3. Jézusnak a kisebbséggel való kapcsolata azt is kifejezte, hogy ő min­denkinek biztosítja az életlehetőséget, az élethez való jogot. Azok a vádak, amelyek a kisebbség felé hangzanak el, gyakran a kisebbség megsemmisíté­sének a gondolatát erősítik fel. Ritkán hangzik el, hogy a kisebbséget meg kell semmisíteni, de a szándékot könnyen észre lehet venni. Amikor Jézus elfogadó és előítélet nélküli szeretettel fordult kora kisebb­ségei felé, az életüket akarta szolgálni és kiteljesíteni. Magatartásával, példá­jával arra utalt, hogy az igazi szeretet nem nyugszik, amíg a másikat nem látja biztonságban és védettségben. Itt is igaz, hogy aki oltalmazza a másik életét, az a magáét is védelmezi. A pusztító elpusztul, a támadó egyszer le­győzött lesz. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy Jézus a kicsinyekkel azo­nosította magát és arról tanított, hogy valamilyen kapcsolat van a „kisebb­ség” és az örök élet között. 4. A kérdést végül az teszi komollyá, hogy Jézus maga is „kisebbségben” élt. Egész földi élete és szolgálata bizonyság erre. Annyira kisebbségben volt, hogy a kereszten egészen egyedül maradt. Keresztjéből következik, hogy a Hozzá tartozók mindig „kicsiny nyáj”; a keskeny úton pedig minden korban kevesen járnak. Jézus ügyét mindig „kisebbség” képviseli a „többség” előtt. Nem e többség ellenében, hanem a többség érdekében. Ahogyan a parányi mustármagból nagy fa lesz és kevés kovász az egész tésztára hat, úgy lesz a Jézus melletti kisebbség a föld sója és a világ világossága, amely mindenkire hat és mindenkiért van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom