Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 4. szám - Bohus Imre: Jézus és a kisebbségek
30 BOHUS IMRE: JÉZUS ÉS A KISEBBSÉGEK az korlátlan hatalommal rendelkezett vele. Jézus egy kortársa, Hillél (aki a türelmesebb írásmagyarázati iskola feje és a hagyomány szerint rendkívül jóságos ember volt) 5Mózes 24.1-et („... később nem találja kedvére valónak, mert valami ellenszenveset talál benne, akkor írjon válólevelet, adja azt az asszony kezébe...”) így magyarázza: „Ellenszenves” cselekedet az is, ha az asszony odaégeti az ételt. Férje emiatt elválhat tőle. Ismerünk imádságot, amelyben a kegyes írástudó azért ad hálát, hogy nem asszonynak született. Erre a háttérre gondolva különös jelentősége van annak, hogy Mária „leült az Űr lábához és hallgatta beszédét”. Jézus és Mária között a tanító—tanítvány kapcsolata van. A tanítvány mestere szolgálatából él, a tanító létének pedig az ad értelmet, hogy tudását megoszthatja tanítványával. A mester tanításával maga mellé emeli tanítványát: Jézus milyen természetes módon teszi ezt Máriával. Ez az „egyenlőség” teljesen idegen a kor szellemétől. Ebben a gondolatkörben sokat mond Jn 8,2—11 is. Jellemző, hogy csak az asszony házasságtöréséről hallunk. Egyedül őt vonszolják bíróság elé. Védekezésre nincs lehetősége, sorsa eldőlt. Jézus nem kérdőjelezi meg bűnösségét, de rendelkezésével áthidalja a férfi és a nő közötti szakadékot: „Aki bűntelen közül etek, az dobjon rá először követ.” Jézus szerint a férfinak és a nőnek egyforma a felelőssége. Amiért az egyik ítéletet érdemel, azért a másik is ítélet alá kerül. Tetteiket nem lehet különböző mércével mérni! Amikor Jézus elbocsátja az asszonyt: „. . .menj el, és többé ne vétkezz!” — nem újabb könnyelműségre szabadítja fel, hanem felelőssé teszi további életéért. Ez a felelősség teszi igazán emberré. Vámszedők és bűnösök, asszonyok és gyerekek. Mit akar ezekkel Jézus? Válaszunk szinte közhely: valami nagyot. Szeretni akarja és szeretetének eszközeivé akarja formálni őket! Egyrészt meg akarja őket menteni, másrészt fel akarja őket használni. Segít a kisebbségen, hogy a kisebbség segítsen a többségen! Amikor Jézus a kisebbség felé fordul, az egész világra, mindenkire gondol. 1. Mindenkit olyannak fogad el, amilyen. Életünk kudarcainak egyik oka az, hogy saját gondolataink szerinti embert keresünk és akarunk látni a másikban. Amikor Jézus emberekkel találkozott, nem ezt mondta nekik: „Lássuk csak, olyanok vagytok-e, amilyennek elképzeltelek titeket!?” —, hanem ezt: „Ti ilyenek vagytok!” Ebben a kijelentésben természetesen benne volt az is, hogy „nem maradhattok ilyenek!” „Mássá kell lennetek!” „Meg kell térnetek!” A kisebbségen mutatta meg, hogy követelménye nem üres szó. Mellette a vámszedők valóban szakítottak múltjukkal, „hét ördögtől megszállt” asszonyok lettek tisztává, gyermekek ismerték fel, hogy egyszerű emberi külseje az Istent rejti. Bűnösök életének megváltoztatásával üzent az igazaknak, asszonyokat emelt oda, ahol férfiakat akart látni és gyermekekkel tette meg, amit a felnőttek életében akart megvalósítani. Közvetlen közelről kevesen tapasztalták meg szeretetét, de mindenkit szeretett. 2. Jézus mentes volt mindenfajta előítélettől. A kisebbség életét seregnyi előítélet terheli és nehezíti. A többség szerint a kisebbség mindenre képes. Miatta van az élet tele nehézséggel és bajjal. A kisebbségben nem lehet megbízni: lusta és számító. Az felelős minden rosszért. Ha nem lenne, nyugodt és szép lehetne a világ. Előítélettől terhelten azonban nem lehet élni. Ha valaki teret enged előíté-
