Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 4. szám - Bohus Imre: Jézus és a kisebbségek
BOHUS IMRE: JÉZUS ÉS A KISEBBSÉGEK 29 Mind Jézus, mind a farizeusok megegyeznek annak kinyilvánításában, hogy Máté és társai valóban bűnösök. Vétkességük letagadhatatlan. Különösen igaz ez a vámszedőkre. Senki sem kényszerítette őket megvetett életformájuk vállalására, azt maguk választották. Tudatosan döntöttek a rómaiak szolgálata és a pénz mellett. Ezzel megtagadták hitüket, elárulták népüket, eljátszották üdvösségüket. Tudták, hogy mivel jár, amire vállalkoztak. Vámszedővoltuk nem véletlen, nem sorscsapás, nem elkerülhetetlen tragédia, ök cinikus közömbösséggel és nemtörődömséggel határoztak maguk felől. Mégis közülük választja Jézus egyik tanítványát. Mátét megszólítva valamennyiüknek üzen. Az a hívás, amellyel egyiküket elszólítja a vámszedő asztaltól, hívás mindnyájuk felé: „Kövess engem! — Kövessetek engem!” Jézus azt akarja megértetni, hogy nem kell kitartani az egyszer meghozott rossz döntés mellett. Nem megváltoztathatatlan végzet, ha valaki valahol elrontotta az életét, szükségtelen, hogy tévedésének terhét állandóan magával hurcolja. Van arra lehetőség, hogy szabaddá legyen múltjától az ember. Jézus Mátéért cselekedve azokon is segíteni akar, akik valamilyen belső kényszer szorításában képtelenek elismerni tévedésüket. 2. Másról van szó Márk 10, 13—16-ban (Mt 19,13—15; Lk 18,15—17). Jézus korában a gyermekek helyzetét bizonyos feszültség jellemezte. Egyrészt Isten áldásának tekintették őket, másrészt azt hirdették, hogy gyermekek nem lehetnek Isten országának részesei. Indokként azt hozták fel, hogy nem ismerik a törvényt, így nem teljesítik követeléseit és nem szerezhetik meg az Isten országának elnyeréséhez szükséges érdemeket. Amikor a tanítványok a gyermekeikkel közeledő szülőket nem akarják Jézushoz engedni, ennek a meggyőződésnek a hatása alatt cselekesznek. Annak a gondolkodásnak a rabjai, amely a „nagyságra”, az érdemekre figyel. Feljogosítva érzik magukat annak eldöntésére, hogy ki léphet Jézus közelébe. A Jézussal való kapcsolat „uraivá” akarnak lenni, és elkerüli figyelmüket, hogy a Jézussal való találkozás és közösség lehetősége nem emberi feltételek teljesítésének eredménye. Jézus szeretete és irgalma teszi azt lehetségessé. Jézus irgalmassága pedig az, hogy kegyelmével azokat öleli körül, akik emberi értékelés szerint méltatlanok szeretetére! A történetben Jézus maga erősíti meg ezt: „... ilyeneké az Isten országa.” Azoké, akik hivatalos értékelés szerint egyáltalán nem „szolgálták meg”, akik emiatt tehetetlenek. Azoké, akik nem hivatkozhatnak saját cselekedeteikre, hanem abban reménykednek, amit Jézus már megtett helyettük és értük. Ezek ki vannak szolgáltatva — Jézusnak. Nem bízhatnak semmiben — egyedül Jézusban. A kezük üres, de éppen ezért alkalmas arra, hogy Jézus megfogja azokat. Így — Jézus által megragadottan — Jézuséi ők. 3. Mária és Márta története csak Lukácsnál olvasható (10,38—42). Márta alakjában azok a nők kerülnek közel hozzánk, akik koruk követelménye és elvárása alapján élik az asszonyok sorsát: kiszolgálják a férfit. Ezért vannak, ez a szolgálat ad értelmet életüknek, ök maguk nem nagyon számítanak, az a fontos, amit megtesznek. Szinte elveszítették személyiségüket, tárggyá lettek, amit a férfi „használ”. Ezt a látást erősíti mindaz, amit ebből az időből a férfi és a nő kapcsolatáról tudunk. Asszonyok nem tartózkodhattak férfiak között. Étkezéskor nem ülhettek asztalhoz, a férfiak által meghagyott ételmaradékkal táplálkoztak. Nem tanulhattak (ennek következtében nem ismerték a törvényt, és ez már elegendő volt ahhoz, hogy ne tartsák teljes értékű embereknek őket). A házasságban a nő nem volt a férje egyenrangú társa,
