Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 1. szám - Taizéi testvérek írták fiatalokkal együttműködve: A taizéi közösség
A TAIZÉI KÖZÖSSÉG 27 között a lengyelországi és kelet-német jelentős ifjúsági találkozókban is megmutatkozott. Taizéi testvérek többször is ellátogattak titokban az elmúlt években a magyar keresztényekhez. Maga Roger testvér először 1983-ban jött Budapestre, ahol a teplomokban sok fiatallal imádkozott együtt, de hogy felszólalhasson, nem engedélyezték. 1988-ban meghívták Moszkvába, az ortodox egyház ezeréves fennállásának megünneplésére. Ebből az alkalomból Taizé egymillió orosz nyelvű Újszövetséget nyomatott Franciaországban, és küldött el az ortodox egyháznak. 1989-ben Pécsett 15 000 fiatal gyűlt össze egy kelet—nyugati találkozó keretében, melynek a záró szertartása a budapesti Bazilikában kapott helyet. Mintegy tíz éve egyre több kelet-európai — közöttük magyar — fiatal jut el Taizébe. A továbbiakban röviden összefoglaljuk a taizéi közösség történetét és eszméjét. Taizé első évei Amikor Taizé alapítóját megkérdezik, mi volt az, ami meghatározta kezdeti választását, gyakran nagyanyját idézve válaszol, aki az első világháború idején özvegyként élt Franciaország északi részén. Három fia a fronton harcolt. A bombázások alatt a házában akart maradni, hogy befogadja a menekülőket: öregeket, gyermekeket, szülés előtt álló asszonyokat. Csak az utolsó pillanatban hagyta el lakhelyét, amikor már mindenkinek menekülnie kellett. Ettől kezdve az az egy vágya volt, hogy soha senki ne élje át azt, amit ő. A megosztott keresztények öldöklik egymást — mondotta —, legalább ők engesztelőd jenek ki egymással, hogy így próbálják megakadályozni egy újabb háború kitörését Európában. Roger régi, tősgyökeres protestáns családból származott. Azért, hogy megvalósítsa saját magában a kiengesztelődést, a katolikus egyházhoz fordult anélkül, hogy megtagadta volna az övéi hitvallását. A fiatal Roger életére meghatározó lett nagyanyjának az a törekvése: vállalni a veszélyt a kor legelesettebbjeiért, és kiengesztelődni a katolikus hittel anélkül, hogy megtagadná a saját hitét, Európa békéjét szem előtt tartva. 1940-ben 25 éves. Európát egy új világháború szakítja szét. Évek* óta hordozza magában egy olyan közösség megteremtésének tervét, amelyben a ki- engesztelődés nap mint nap konkrétan megvalósul. Elhagyja szülőhazáját, Svájcot, és édesanyja szülőföldjén, Franciaországban telepedik le, hogy ott legyen, ahol dühöng a háború. „A hívő minél inkább meg akarja élni Isten teljességét — írja később —, annál lényegesebb ezt a teljességet az emberi nyomorúságban keresni.” Miközben ház után nézett, Clunybe érkezett. A közelben felfedezett egyet a -burgundiai Taizé faluban. Egy ottani idős asszony, akit beavatott terveibe, azt mondta neki: „Maradjon itt, olyan elhagyatottak vagyunk.” Ez számára olyan volt, mintha Isten szólt volna a szegényasszonyon keresztül. A többi helyen, ahol megfordult, sehol sem találkozott ilyen szavakkal. Taizé néhány kilométerre volt a Franciaországot kettéosztó demarkációs vonaltól, az egyik részét már megszállták, a másik még szabad volt. A házban, amelyet megvásárolt, politikai menekülteket, főleg zsidókat rejteget, akik a megszállt zónából menekülnek. 1940-től 1942-ig lakik Taizében. Egy
