Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 1. szám - Taizéi testvérek írták fiatalokkal együttműködve: A taizéi közösség
28 A TAIZÉI KÖZÖSSÉG kis házi kápolnában imádkozik egyedül — naponta háromszor — úgy, ahogy a jövőbeli közösség is teszi majd, melynek megteremtésén töpreng. 1942. november 11—12-én Franciaországot elfoglalják, és a hitleri rendszer rendőrsége, a Gestapo, két alkalommal is átkutatja házát nyomozva azok után, akiket bujtatott. Roger testvér éppen Svájcban tartózkodott akkor, valakit segítve, hogy átjusson a határon — szükséges iratok híján. így ott kellett maradnia 1942 végétől 1944 végéig. 1944-ben Roger testvér visszatér Taizébe, de ezúttal elkísérik az első testvérek is, akikkel időközben találkozott. 1949-ben néhányan egész életre elkötelezték magukat a cölibátusra, a perjel által meghatározott szolgálat elfogadására és a lelki és anyagi javak közösségére. Mint a közösség házfőnöke 1952-ben Roger testvér egy kis „életszabályt” ír a testvéreknek, a „Tai- zéi Szabályzat”-ot, ami később a „Taizéi Források” nevet kapja, majd átdolgozva az 1990-ben a „Legfőbb Szeretet szeretete” című könyv magját képezi. (A könyv a közeljövőben magyarul is megjelenik.) Az évek múlásával lassan növekszik a közösség. Kezdetben a testvérek protestánsok voltak, azonban apránként katolikus testvérek is csatlakoztak hozzájuk. Már maga a közösség léte is jele a megosztott keresztények, az elválasztott népek közötti kiengesztelődésnek. A „hitbeli közösség példázatává” szeretne válni, a mindennapi kiengesztelődés helyszínévé. A közösség nem fogad el saját részére semmiféle adományt, semmilyen ajándékot. A szerzetesek örökségeiket is visszautasítják. Kizárólag munkájukkal keresik meg a közösség kenyerét. Az 1950-es évektől kezdve néhány testvér a világ által megvetett helyekre költözik, hogy ott tanúskodjanak a békéről, és hogy a szenvedők oldalán álljon. Ma a testvérek kis közösségekben élnek Ázsia, Afrika, Dél- és Észak- Amerika nyomornegyedeiben. Megpróbálnak osztozni az ott élők életkörülményeiben. Időközönként Roger testvér maga is a különös nehézségekkel küszködő területekre költözik, hogy közel legyen a megpróbáltatásokon átesőkhöz. Több ízben tartózkodik New York „pokol konyhájának” nevezett negyedében élő testvéreivel. Chile indiánnegyedébe, Calcutta bádogvárosába, Dél-Afrikába, Libanonba, Sahelbe, a szárazság mauritániai áldozatai sivatagába megy, Mad- raszba, Etiópiába, Fülöp-szigetekre. Európa hosszú évekig tartó szétszakadása alatt minden évben ellátogat Kelet egyik-másik országába. Fiatalok interkontinentális találkozói 1957—58-as évektől kezdve mind több fiatal látogat el Taizébe, először Európa különböző országaiból, majd más kontinensekről is. Jelenleg az év minden hetében egyik vasárnaptól a másikig 17—30 év közötti fiatalok vesznek részt az interkontinentális találkozókon, amelyek összekötik a 30—70 nemzetből érkezőket. A kiengesztelődés templomában és az azt kibővítő sátrakban naponta háromszor jönnek össze imádkozni a közösség testvérei, az egy hetet ott töltő fiatalok és az átutazó zarándokok. A közös ima egyszerű: énekek, zsoltár, bibliai olvasmány, csend, hozzászólás. A gyerekek is kiveszik részüket ebből: a celebráció során meggyújtják a Krisztust, a világosságot jelképező lámpást, és egyikük közülük elénekel egy imát. Minden résztvevő saját anya
