Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 4. szám - Molnár Imre: A magyar kisebbségek helyzetének áttekintése
20 MOLNÁR IMRE: A MAGYAR KISEBBSÉGEK HELYZETE A közismert történelmi események következtében ugyanis az utódállamok széteséséért a Jaltában és Potsdamban szentesített régi-új utódállamok vezetői mindenütt a nemzeti kisebbségeket tették felelőssé, és a kollektív bűnösség elvét meghirdetve, őket ültették a vádlottak padjára. Így ártatlan emberek ezrei szenvedtek olyan történelmi eseményekért, melyekhez jószerével semmi közük sem volt. A Magyarországhoz visszacsatolt területeket újra elfoglaló többségi közigazgatás mindenhol drasztikus intézkedéseket foganatosított a kisebbségekkel szemben, melynek következtében újra menekültek tízezrei árasztották el a trianoni határokat. A vajdasági szerb uralom a háború alatti magyar atrocitások megtorlásaként tömeges kivégzéseket és kínzásokat hajtott végre a magyar lakosság körében, melynek áldozatai számát 40 ezer körülire becsük a történészek. Romániában és Kárpátalján a több tucatnyi számmal véghez vitt kivégzések mellett 10 ezres deportálási akciókat hajtott végre a magyar lakosság körében az új román, illetve szovjet hatalom. Csehszlovákiában a magyarságot a szudétanémetekhez hasonlóan akarták rendeletszerűen áthajtani a határon, mivel azonban ezt a nemzetközi vétó megakadályozta, a magyarkérdés megoldására más eszközöket választott a többségi hatalom. Az állampolgárságuktól és emberi jogaiktól megfosztott magyarok tízezreit deportálták és telepítették szét Csehszlovákia (de főleg Csehország) területein, ahol a rabszolga- munkával egyszintet meghaladó bánásmódban részesültek. Mintegy 100 ezernyi magyart telepítettek át Magyarországra, hogy helyükbe magyarországi szlovákokat telepítsenek le a magyar etnikai területekre. Az iskola és emberi jog nélkül élő magyarság számára felajánlották ugyan jogaik visszaszerzésének lehetőségét, ezt azonban ahhoz kötötték, hogy a magyaroknak el kell ismerniük, hogy őseik szlovákok voltak és az elmagyarosítás áldozataivá váltak a történelem során. Ez volt a hírhedt reszlovakizációs akció. A magyarságot érő meghurcoltatás 1945 után gyakorlatilag azt a célt szolgálta, hogy az I. világháború után mesterségesen kialakított, a II. világháború előtt és alatt szétesett államok újjáalakuló vezetése biztosítsa az egykori monarchia utódállamainak hosszú távú fennmaradását. Mindezt az államok vezetői a kisebbségi kérdés olyan megoldásával kívánták elérni, amely a jogok megadása helyett a kisebbségek fizikai felszámolását tűzte ki célul. Ez a stratégia a kommunista hatalomátvéteüg tartott, amikor is Sztálin parancsára kellett beszüntetni a nemzeti kérdések ügyében folytatott eüen- ségeskedést, mivel a láthatáron már felrajzolódott a szovjet birodalmi tervek nagy ellensége, a nyugati kapitalizmus. A problémák tehát megoldatlanul lettek szőnyeg alá söpörve és nagyrészt ennék köszönhető az, hogy a kommunista béklyó lehullása után a megoldatlan nemzeti, kisebbségi kérdések szinte megújult erővel törnek napjainkban a felszínre. Bizonyítja mindezt az is, hogy a közép-európai utódállamok permanens belső válságának egészen más okai vannak, mely okokra nem lehet kizárólag a kisebbségek kérdésének túl- dimenzionálásával választ adni. A kérdés összefoglalásaként megállapíthatjuk, hogy a magyar kisebbségek felgyorsult asszimilációját több tényező is befolyásolta: — a többségi nemzet vezető politikai ereje által folytatott kisebbségellenes politika (betelepítés, törvényhozás, jogtalanságok), — az etnikai határterületen élő kettős identitású, nagy számú társadalmi réteg átállása a többségi nemzet soraihoz,
