Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 4. szám - Molnár Imre: A magyar kisebbségek helyzetének áttekintése
MOLNÁR IMRE: A MAGYAR KISEBBSÉGEK HELYZETE 21 — a politikai elnyomás következményeként a magyar nemzettudat gyengülése (melyet olyan tényezők is befolyásoltak, mint amilyen a két háború közt, vagy a II. világháború után mesterségesen létrehozott „csehszlovák”, illetve „jugoszláv” nemzeteszmény), — a kisebbségi kulturális intézmények tudatos visszaszorítása, az iskolák folyamatos felszámolása, illetve kétnyelvűvé tétele (az idegen anyanyelvű iskolában tanuló magyar kisebbségi tanulók száma évről évre ezres nagyságrenddel növekszik), — az egyre jobban terjedő vegyesházasságok létszáma, — a nagyarányú kivándorlás (többségi területek munkalehetőségei után) és az utóbbi időkben megnyilvánuló menekült hullámok ténye, — a magyarság rendkívül alacsony természetes szaporodási rátája. Napjainkra nézve, a közép-európai kisebbségek történetéből a következő tanulságokat vonhatjuk le: A kisebbségek minden esetben a demokratizmus fokmérőjét képezték Kö- zép-Európában. Nemcsak követelték, de saját maguk képviselték is a demokratikus alapelveket, azon a területen, ahol éltek. Természetes volt számukra a mássághoz való alkalmazkodás, a tolerancia és a tiszteletadás emberi gesztusa. Velük szemben azonban épp az antidemokratikus, antihumá- nus elveket valló és megvalósító politika lépett fel a legkövetkezetesebben, és meg kell állapítanunk, hogy ez a fellépés sikeresebbnek bizonyult a kisebbségek demokratikus védekezési mechanizmusánál. A többségi népek politikai vezetői a magyar etnikumok által lakott területeket jószerével zsákmányként megszerzett, elfoglalandó területekként kezelték, a rajta élő etnikai kisebbségeket pedig másodrangú állampolgárrá degradálták. Az itt élő őshonos és nem bevándorolt etnikai kisebbségek képviselői a történelmi csapások súlya alatt egyre kevésbé képesek arra, hogy saját erejükből védjék meg magukat, arra viszont képesek voltak, hogy a soraikat megritkító súlyos történelmi intézkedések ellenére sem adják fel létük, hovatartozásuk meghatározó elemeit és következetesen ragaszkodjanak saját kulturális identitásukhoz. A kommunizmus igáját lerázó közép-európai országok szabad választások utáni politikája az eddigi jelekből ítélve nem képes maradandó megoldást felmutatni a kisebbségi kérdés kezelésére, hanem épp ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy teret enged annak a szélsőséges tendenciának, amely egyre erősebben a nemzeti kisebbségeket kívánja a többségi társadalom új ellenségképeként bemutatni. A saját nemzeti önrendelkezésük kivívásáért folytatott kelet-európai küzdelmekben — ritka kivételtől eltekintve — a magyarsággal együtt élő többségi etnikumok, többségi nemzetek képviselői nem hajlandók elismerni és támogatni a kisebbségekre ugyanúgy vonatkozó önrendelkezési igényeket. Mindennek következtében fennáll annak a veszélye, hogy Közép-Európa új átrendeződésének küszöbén, a fellángoló új nemzeti küzdelmek tüzében kellő nemzetközi garanciák védelme nélkül újra a kisebbségek válnak a történelem viharainak áldozatává. Ennek megakadályozására csak egy nagy demokratikus európai összefogás létrejöttében reménykedhetünk. Ennek elmaradása esetén ma már könnyen belátható, hogy az európai kultúra, az európai humán hagyomány egésze szenved újabb vereséget.
