Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 3. szám - Csepregi Béla: Hilscher Rezső. A szegények iránti felelősség keresztény elkötelezettje
CSEPREGI BÉLA: HILSCHER REZSŐ 29 zető párt tekintélyes tagja volt. „Ha én polgármester lennék, ilyen embert nem engednék be többé a városházára” — mondta a polgármesternek, amikor a tényeket eléje tárta. A polgármester a közgyám tettéről értesülvén az esettől teljesen elhűlt, „de különösen frappírozta az, hogy egy 23 éves kezdő fiatalember figyelmezteti őt polgármesteri kötelességére. De becsületére legyen mondva, a közgyám nem léphette át többé a városháza küszöbét. .., bár ellene sem fegyelmi, sem büntető eljárás nem indult” — írja Hilscher Rezső visszaemlékezéseiben. Hilscher Rezső munkahelyi feladatain túlmenően is minden erővel igyekezett a szociális problémák orvoslására. 1916-ban Szegényügyi Közlemények címen egy kiadványsorozat indításával próbálkozott, ebből azonban csak egy füzet jelent meg. A következő évben Szegényügy címen egy folyóiratot kezdett, de abból is csak két szám jelenhetett meg anyagiak híján. Hangsúlyozta, hogy a gyermekvédelem csak családvédelemmel együtt oldható meg. „A családvédelemnek akkor kell akcióba lépnie, amikor a gyermekvédelem még nem működik. A családvédelem elsősorban a családfenntartók védelme, mert anélkül a gyermekvédelemre már nem is lesz szükség.” Hilscher már 1914-től bekapcsolódott az első hazai settlement, az újpesti Főiskolai Szociális Telep munkájába. Később a settlement (szociális telép)- gondolat legkiemelkedőbb hazai apostola lett. Életelveit jól kifejezik a settlement alapítójának, S. Barnett anglikán lelkésznek (1844—1904) a szavai, melyeket diákjaihoz intézett: „Ha aggódtok a szegények miatt, ha részvétet éreztek a munkásók iránt az élettel való nagy birkózásaikban, miért nem jöttök közéjük és éltek velük együtt? De nem mint előkelőek, akik leereszkednek az alacsonyabbakhoz, nem mint a tiszták, akik a tudatlanokat tanítani akarják, hanem egyszerűen mint szomszédok, barátok, embertársak.” Az újpesti settlement hamarosan az ő vezetése alá került, amelynek igazgatásában meg is maradt 1944-ig. Elvei szerint az intézet előtt az élő ember állt valamennyi emberi és társadalmi szükségletével. Hilscher Rezsőt 1920-ban meghívták a Közgazdaságtudományi Kar szociálpolitikai tanszékére adjunktusnak, s ezzel kezdődött egyetemi oktatói munkája is. 1944 februárjában a Miskolci Evangélikus Jogakadémia hívta meg rendes tanárának, és itt tanított 1949 szeptemberéig. 1949. szeptemberében áthelyezték a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára a közigazgatási és pénzügyi-jogi tanszék vezetésére. Ettől kezdve fokozatos méltánytalanságok, zaklatások, megaláztatások érték. Provokálták a kulákkérdéssel kapcsolatban, megakadályozták jogtörténeti előadásai megtartását, elmozdították tanszékvezetői tisztéből. A sorozatos zaklatások miatt kénytelen volt nyugdíjaztatását kérni. 1955-ben nyugdíjazták. Miután másokért nem dolgozhatott, szívbetegséget kapott és 67 éves korában meghalt. IRODALOM Lombos Antal: Tények, adatok Hilscher Rezső életéből. ESÉLY 1990/3. Hilscher Rezső Emlékszám.
