Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 3. szám - Bízik László: A teológiai gondolkodás szabadsága
BÍZIK LÁSZLÓ A. teológiai gondolkodás szabadsága A teológia a gondolkodó ember legkülönösebb elgondolniválója, az érző ember legintimebb szférája, tapasztalataink esszenciája, intuíciók alkotta diagnózis. Valóságos tudomány és valóságos művészet is. Belemerészkedés egy más valóságba, profán érintése a szentnek, az istenkísértés kockázata. Művelése, a róla való gondolkodás paradoxonok megfogalmazásához vezetnek: a tévedés luxusát kínálja a tévedhetetlenség igényével szemben. Közösségben megélhető személyesség. Felelősségre ítél és értelme haszonnélküliségben rejlik. Ma még úgy tűnik, a paradoxonok kedvéért nálunk még nem sokan adnák fel a politikai szabadság, az erkölcsi szabadság vagy a deklaráció szabadságának újonnan nyert pozícióit. M.I. Ha a teológia művelői tárgyuk szakkérdéseiről nem szakszerűen, az ember kérdéseiről nem emberien s a létezőről nem valóságosan szólnak és gondolkodnak, akkor az vagy téves, vagy életveszélyes, vagy felesleges. Természetes azonban, hogy mind a szakszerűség, mind az emberi empátia, mind a realitás vonatkozásában — azok mértékét, fontosságát, korlátáit és prioritásait tekintve — eltérhetnek a vélemények. Mégpedig valószínűleg annyi különböző irányba, ahányan csak gondolkodnak. E tanulmány* alapmotívuma azon jelenség miatti értetlenségem, szomorúságom és provokálni- akarásom, hogy egyházi életünkben, publikációinkban és dialógusainkban az eltérő teológiai vélemények nem, vagy alig tapasztalhatók. E jelenség oka csak részben magyarázható azzal, hogy az elmúlt évtizedekben bizonyos mértékben uniformizálva lettünk. Igaz ugyan, hogy a cinkos imprimatúr érdekében a hozzászólások, tanulmányok és cikkek — megfigyeltem és gyakoroltam, többnyire — utolsó előtti bekezdéséhez oda kellett bigy- gyeszteni valamilyen blőd és rövidzárlatos kapcsolóponttal a „diakonia”, vagy a népiesebb „szolgálat” varázsszavakat, mindenesetre ha ez megvolt, a többi is csak átcsúszott valahogy. A tény ellenben, hogy még ma sem pezseg a teológia, pedig tehetné, tehát jelenbeni okokra következtethető vissza. Ezen okok egyike lehet, hogy minden rendben van, a konszenzus teljes és aggodalomra semmi ok. De ne vicceljünk. A második ok lehet, hogy tényleg (!) nem gondolunk semmi gyanús „cikiset”, hanem szép langyosan csak megvagyunk. De, ugyan már, ne ámítsuk magunkat. Előfordulhat természetesen, hogy a kutyát sem érdekel, hogy mit gondolunk, mert amíg okosan helyezkedünk és megfelelően egyházpolitizálunik, addig túléljük valahogy. De ennél miután befejeztem, a „tanulmány” szót „esszé”-re javítottam
