Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 3. szám - Csepregi Béla: Hilscher Rezső. A szegények iránti felelősség keresztény elkötelezettje
CSEPREGI BÉLA Hilscher Rezső A szegények iránti felelősség keresztény elkötelezettje A két világháború 'közötti időszak szociálpolitikával foglalkozó személyiségei között kiemelkedik Hilscher Rezső alakja. Egész életét betöltötte, hogy a magas szintű elmélet, a szociálpolitika tudományos művelése és a szociális munka területén végzett fáradhatatlan tevékenység teljes egységet alkotott munkásságában. Erkölcsi tisztaság, a szegények iránti életre szóló feltétlen elkötelezettség jellemezte. Budapesten született 1890. január 18-án. Édesapja kávé-, tea- és déligyümölcs-kereskedő volt, míg üzleti vállalkozása a század elején csődbe nem ment. Édesanyja erdélyi református lelkészcsaládból származott. Mády Zoltán testvérbátyja. A középiskolát a budapesti, majd nagykőrösi református gimnáziumban végezte. A szociális felelősség már korán felébredt benne. Első gimnazista korában csatlakozott az alkoholizmus ellen küzdő kék-kereszt mozgalomhoz és a budapesti KIE-hez. Az itteni élmények nagy hatással voltak rá. Erről így emlékezik: „Voltak idősebbek és fiatalabbak a sorunkban, mindenféle társadalmi réteghez tartozók: tanulók, napszámosok, tanoncok, szakmunkások, egyetemi hallgatók, bírók, tanárok, közigazgatási és magántisztviselők, katonák. Baráti beszélgetést folytattunk, időnként előadásokat is tartottunk egymásnak: mindenki arról beszélt, amihez értett, ami élethivatásához tartozott. Emlékszem, milyen érdekes volt egy kis iparostanonc előadása, aki a tanoncéletről, a műhelyi munkáról, mesterének szokásairól beszélt.” Hilscher Rezső 1913-ban szerzett államtudományi doktorátust a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Már egyetemi hallgató korában foglalkozott gyermekvédelemmel. Bejárta a menhelyi gyermekeket befogadó telepek tekintélyes részét. „Amit ott láttam, az mély nyomot hagyott bensőmben, és megfogadtam, hogy minden erőmmel harcolni fogok a magyar állam család- gyilkos politikája ellen.” A Duna—Tisza közén folytatott vizsgálódásai ahhoz a szomorú tapasztalathoz vezettek, hogy a nevelőszülőkhöz kihelyezett menhelyi gyermekek között a normális mértéket messze meghaladó mértékű a halandóság, és igen sokan nyomorékká válnak. Ezek a tapasztalatok egy életre meghatározóak lettek a számára. Az egyetem elvégzése után 1914-től 1920-ig Újpest város aljegyzője lett, szegényügyi, gyermekvédelmi, közegészségügyi és iskolaügyi feladatokkal. Mindjárt hivatali pályafutása elején jelentős összegű közsegély elsikkasztását fedezte fel, mely sikkasztást az akkori közgyám követte el, aki az akkori ve
