Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 3. szám - Kolosi Tamás: Szegények és elszegényedés
KOLOSI TAMÁS Szegények és elszegényedés A rendszerváltás a Közép- és Kelet-Európai régióban egy mély gazdasági válsággal kapcsolódik össze. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy éppen a korábbi rendszer egyre mélyülő gazdasági ellehetetlenülése eredményezte elsősorban a szovjet birodalmi rendszer összeomlását. E válságból adódóan azonban nem állnak rendelkezésre egyre bővülő források ahhoz, hogy megfelelően finanszírozni lehessen azt a történelmileg páratlan kísérletet, amelynek során egy egész régióban nagyjából egy időben kerül sor egy politikai változásra — az egypártrendszerű pártállamból a parlamenti demokráciára —, és egy gazdasági rendszerváltásra: az államszocializmusból a piaci kapitalizmusra történő átmenetre. Magyarország — a többi volt szocialista országhoz képest — viszonylag jó feltételekkel kezdett hozzá a váltáshoz. A hatvanas évek végétől beinduló reformfolyamatok ugyanis hazánkat tették a rendszer legnyugatibb országává, itt alakultak ki a leginkább piaci viszonyok a redisztributív gazdaságon belül és mellett. Ebből adódóan — jóllehet a több éves recesszió igen erősen megviselte a lakosság jelentős részét —, a rendszerváltás első két éve nálunk zajlott le még a legkisebb veszteséggel. Erre a következtetésre jutottunk annak a vizsgálatnak az adatai alapján, amelynek során a TÁRKI 1989 májusában és 1991 májusában — tehát egy évvel a választások előtt és után — felmérte ugyanazon személyek és családok anyagi helyzetét. Az 1991. évi havi nettó jövedelmek átlagosan 1,7-szer magasabbak a két évvel korábbinál. Ugyanakkor a vizsgált időszak egészére az infláció 74 százalékra becsülhető, tehát lényegében a nomináljövedelmek emelkedése megfelelt az infláció kompenzálásának. Az átlagjövedelmek változatlansága mellett viszonylag jelentősen nőtt a jövedelmi egyenlőtlenség, amit jól mutat az úgynevezett decilisek alapján való számolás. Ebben az esetben a népességet jövedelemtizedekre osztjuk, s azt vizsgáljuk meg, hogy a legmagasabb jövedelmű 10 százalék átlagjövedelme hányszorosa a legalacsonyabb jövedelmű 10 százalék átlagjövedelmének. Ez a mutató az 1989. évi 5-ről 6-ra emelkedett. Korábbi adatok alapján azt mondhatjuk, hogy a nyolcvanas években csak igen enyhe volt a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése, viszont az elmúlt két évben ez felgyorsult. A differenciálódás úgy következett be, hogy a magasabb jövedelmi csoportok ma jobban meghaladják az átlagjövedelműeket, mint két évvel ezelőtt, viszont a legalacsonyabb jövedelemtizednek az átlagtól való elszakadása nem
