Diakonia - Evangélikus Szemle, 1992
1992 / 3. szám - Kolosi Tamás: Szegények és elszegényedés
KOLOSI TAMÁS: SZEGÉNYEK ÉS ELSZEGÉNYEDÉS 11 következett be. Ezzel szemben a középrétegek és különösen az alsó középrétegek jövedelmi pozíciója romlott jelentősen. Mivel a legalsó jövedelmi tized már korábban is a létminimum szintjén élt, és a jövedelemelosztási rendszer felülről volt — teljesítmény visszatartó hatással — korlátozott, a jövedelemdifferenciálódásnak ez a módja korántsem tekinthető a legrosszabbnak. (Természetesen az ideális az lenne, ha a differenciálódás növekvő átlagjövedelmek mellett következne be.) Ez viszont azt eredményezi, hogy a romló élet- körülmények viszonylag széles rétegekben terülnék szét. Azt látjuk tehát, hogy a felnőtt népesség felének egyértelműen romlott, s további 13 százalékának stagnált a reáljövedelme, miközben a stagnálást is jövedelemcsökkenésként élik meg az emberek. A férfiak jövedelememelkedése kissé meghaladja az átlagot, a nőké kissé elmarad attól. Életkor szerint a harminc és ötven év közöttiek jövedelem- emelkedése a legnagyobb, őket követik a fiatalabbak és a hetven év felettiek, s az ötven és hetven év közöttiek jövedelmi pozíciója romlott a legerősebben. A magánvállalkozók, a férfi vezetők és a szakmunkások az infláció felett, a beosztott értelmiségiek az inflációnak megfelelően, a férfi segéd és betanított munkások, valamint a beosztott nem értelmiségi szellemiek és a női vezetők az infláció alatt és nyugdíjasok — különösen a férfiak — az inflációtól messze elmaradva növelték nominálj övedelmüket. Míg az aktív keresők 40 százalékának romlott, 14 százalékának stagnált és 46 százalékának javult a reáljövedelme, addig a nyugdíjasok 71 százalékának romlott, 11 százalékának stagnált és csak 18 százalékának javult a jövedelmi helyzete. (Az elmúlt két év alatt nyugdíjba menők esetében szinte ugyanaz a helyzet, mint az egész időszak alatt nyugdíjasoknál, 72 százaléknak romlott, 7 százaléknak stagnált és 21 százaléknak javult a helyzete. Tehát igaz ugyan, hogy az abszolút szintet tekintve a friss nyugdíjasok magasabb jövedelemmel rendelkeznek, mint a régi nyugdíjasok, de a saját helyzethez képesti romlás náluk is lényegében ugyanolyan mérvű.) Kísérletet tettünk arra is, hogy megnézzük a létminimum alatt élő népesség helyzetét is. Számításaink szerint 1988 és 1990 között jelentősen nőtt a létminimum alatt élők aránya. 2. sz. tábla A létminimum alatt élő népesség aránya 1988-ban és 1990-ben (százalékban) létminimum 1988 alatt létminimum felett 1990 összesen alatt 4 5 9 felett 11 80 91 összesen 15 85 100 a változás típusa a felnőtt népességen belüli arány nominálj övedelem csökkenése 7,1% a reáljövedelem csökkenése 42,1% a reáljövedelem stagnálása 13,3% a reáljövedelem enyhe javulása 17,4% a reáljövedelem erős javulása 14,7% a reáljövedelem legalább megduplázódása 5,3%
