Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 1. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 85 lek munkájáról. De egyre sürgetőbben állást kellett foglalni azokban a nehéz kérdésekben is, amelyek az állami, politikai vezetés agresszív magatartása miatt hitvallást igényeltek. „A harmadik egyházi út” emberei nem vállalták az állammal való radikális konfrontációt, mert az a szolgálattevők félreállítását, az egyház életének megbénítását és a szolgálat további folytatásának ellehetetlenülését jelentette volna. De nem tudtak mindenre igent sem mondani, ami az akkori hatalom egyházpolitikájában jelentkezett. Az egyház lényegének az Ágostai Hitvallás VII. cikkében megfogalmazott meghatározása alapján vallották és hirdették, hogy „az egyháznak élnie, az evangéliumnak hirdettetnie kell, ha egyes személyek szolgálata külső és belső akadályokba ütközik is.” (123. lap) „Az egyház a maga politikai állásfoglalását sohasem mondhatja el egy mondatban, hanem mindig csak két mondatban. Egy igenlő mondatban, amelyben elmondja helyeslését, engedelmességét, támogatását az Istentől rendelt felsőbbség iránt. És egy tagadó mondatban, amelyben elmondja azokat a dolgokat, amelyekben Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.” (ApCsel 5,29). (23. lap) Csodálkozva, Isten iránti hálával olvasom a régi írásokat. Ügy látom, hogy bennük annak idején a prófétai igehirdetés hangja, az egyház igazi teológiai lelkiismerete szólalt meg. Isten megítélte a régi világot, de a romokon újat teremt. Isten megítélte a kényelmes, kispolgári papi életet és a népegyházi struktúrát, de lehetőséget ad a misszió lendületes végzésére — az adott leheegyházi iskoláinkat elvegyék, egyházi földjeinket államosítsák, de a bezáruló lehetőségek miatt nem keseregni kell, hanem neki kell dőlni az új feladatoknak. Hűségesebb és leleményesebb gyermekmunka a gyülekezetekben, a család felelősségének ébresztése a gyermekek keresztény nevelésében, nagyobb áldozatvállalás a hívek részéről, hűségesebb lelkészi munka, a lelkészi és gyülekezeti fraternitások komolyabban vétele — ezek a tennivalók. A könyv nagy értéke egy teljes lel- készevangélizáció közlése, valamint igehirdetések, megemlékezések s egy ma is sokatmondó előadás a lelkésznevelésről. A Bevezetés és a Záró jegyzet segíti a történelmi szituáció, a személyi sorsok és az akkori teológiai álláspont jobb megértését. Akik akkor ezt az utat vállalták, mindnyájan szenvedtek is az evangéliumért. Szolgálatukban belső meggyőződés, az igéhez kötött lelkiismeretük vezette őket. A szerző nyugodtan leírhatja negyven év után: „írásaim tartalmát ma is vállalom.” Az értékes könyv tanulmányozását melegen ajánlom mindazoknak, akik egyházunk újkori történetének ezt a szakaszát tisztán akarják látni, és akik felelősen keresik egyházunk továbbvezető útját a holnap felé. Egyszer Túróczy Zoltánnal beszélgettem. Papi életem sok vergődésében kerestem nála lelkipásztori segítséget. A végén ő imádkozott. Egy mondata ma is a fülemben cseng: „Urunk! Tarts meg minket mindig a legalsó lépcsőn, ahol a koldusok ülnek ...” tőségek között. Isten megengedte, hogy Tar jani Gyula
