Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 1. szám - Thurnay Béla: A bizalom zarándoklata
THURNAY BÉLA: A BIZALOM ZARÁNDOKLATA 71 Voltak, akik az ima legvégéig vagy utána is ottmaradták és imádkoztak. Sokan már jóval az ima vége előtt megindultak a kijárat felé, találkozásoknak örülve, beszélgetve, és bizony zavarva az imádkozólkat. Senki nem veszekszik velük, csak a rendet szolgálók tartják eléjük táblájukat: silence, ticho, stille, csend, tuxo, silencio. A déli ima után a sátorcsarnok előtt ebédet osztottak: meleg konzervet (pl. káposztát hússal), kenyeret, sajtot, almát, kekszet. Az egészségügyi katonák forró teát töltöttek edényeinkbe. Fél négykor a sátorban gyűltünk csoportokba — mi magyarok a franciákkal együtt —, és Matthew testvér tartott bibliai bevezetőt, amely után kis csoportokban beszéltük meg a témát, illetve a kérdéseket. Első napi témánk volt: „Kicsoda Krisztus?” (Mt 11,25—30 alapján). Megbeszélnivaló kérdések voltak :„Mi az, ami segít nekem saját életemben felfedezni Istent, aki alázatos és gyengéd?” és „Hogyan lehetek temeket hordozó alázatos és gyengéd a környezetem számára?” Másnap: „Az alázatos ima begyógyítja a lélek titkos sebét”. Matthew testvér beszélt az ima bensőségéröl, eszköztelenségéről, Isten felé nyitottságáról, arról, hogy a Lélek könyörög értünk (Róm 8,26), hogy Jézus bátorít Isten zaklatására (Lk 11); a 131. zsoltár alapján arról, hogy Istent önmagáért szeressük, mint a gyermek édesanyját, és arról, hogy a közös imádkozásban újra átélhetjük a hit misztériumát. Kérdések: „Mi az, ami segít nekünk abban, hogy nap mint nap állhatatosak legyünk az alázatos imában, ami bárhol történhet?” és „Hogyan tehetjük a közös imádságot mindenki — gyermekek, öregek — számára elérhetővé és bensőségessé?” Harmadnap: „Késlekedés nélkül engesztelődj ki” (Kol 3, 12—17 alapján), Krisztusnak igent mondani annyi, mint kiengesztelődött életet élni, benne gyökerezni, aki maga Isten kiengesztelődése. Ez gyakorlati dolog, mindig azonnali cselekvést jelent. Legyünk együttérzőek és könyörületesek, amint Isten is az. Azonosuljunk másakkal, fedezzük fel mások jóságát. Az uralkodási vágy növeli az erőszak és a feszültség ördögi spirálját. A kiengesztelő- dés nem látványos dolog. Amikor visszautasítanak, akkor is a Krisztus békéje lakjon a szívünkben. Kérdések: „Mi ad nekünk merészséget ahhoz, hogy azokért imádkozzunk, akik ellenünk vannak?” és „Milyen helyzetek teszik sürgőssé számunkra a kiengesztelődést?” Utolsó nap: „Hogyan legyünk ott, ahol élünk, a bizalom és kiengesztelő- dés kovászai?” Ehhez a Levél Prágából fogalmazott meg javaslatokat. Kérdések: „Minek volt a legnagyobb jelentősége, amikor készülődtünk hazánkban a prágai találkozóra?” és „Hazatérve mit tudunk azonnal megvalósítani a közös imákon, mások meglátogatásával, és a János-órákon keresztül?” A vacsoraosztás ötkor kezdődött, az esti ima hétkor. Általában este kilenc és tíz között indultunk haza. A vidékiek korábban, hogy különvonatjai- kat elérjék. Naponta számos külön szerelvényt indított a vasút, amelyek a programhoz igazodva szállították a főváros környékén vendégül látott fiatalokat Prágába és vissza. Az én vendéglátóim Horni Pocernicében laktak. Két özvegyasszony — sógornők — 14 zarándokot láttak vendégül házukban. Egyikük katolikus, a másik — egy nagyon művelt nyugdíjas angol tanárnő —, nem tartozik egyházhoz, felnőtt gyerekei protestánsok. Ágyban vagy földön aludtunk, reggelit és vasárnapi ebédet kaptunk, és sok kedvességet. A vendéglátást a cseh Testvéregyház (Cirkev Bratrská) fiataljai szer
