Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 1. szám - Thurnay Béla: A bizalom zarándoklata
THURNAY BÉLA A bizalom zarándoklata 1990 karácsonya után sok tízezer európai fiatal gyűlt össze Prágában, hogy a feltámadott Krisztus közelségében bizakodva, imádkozó közösségben találkozzanak egymással. A Taizéi Közösség (Taizé—Communautéd) 1978 óta minden év december végén megrendezi ötnapos európai ifjúsági találkozóját. Korábban Róma, Párizs, London, Barcelona és Köln gyülekezetei látták vendégül a fiatalokat; Wroclaw után most Közép-Európa keresztényei fogadták a zarándokokat. A vendéglátásban nem csak a fogadást vállaló katolikus egyházmegye egyházközségei vettek részt; magam egy Prága melletti helység protestáns közösségének voltam a vendége. A résztvevők vallását nem lehet tudni, ez a kérdés nem téma. Ügy becsülöm, hogy a közel 2000 magyarországi között lehetett 40—50 evangélikus. Prágába több mint 80 000 fiatal jött el; ez volt eddig a legnépesebb találkozó; 1987/88-ban Rómában 24 000-en, tavaly Wroc- láwban 50 000-en voltunk. A résztvevőket december 28-án várták. Ezalatt az egy nap alatt valameny- nyien eljutottak szállásukra. Először a nemzetenkénti központi fogadást kerestük meg a városban, ahol mindenki eldöntötte a találkozón való részvételének módját: — részvétel egy vendéglátó egyházközség életében, és nyitott beszélgetés 8—10 fős vegyes csoportokban, vagy — magányos elcsendesedés (lehetőség a számvetésre, bibliai elmélyedésre, tusakodásra, imára), vagy — részvétel egy vendéglátó egyházközség életében és segítő szolgálat a találkozó gyakorlati lebonyolításában: ételosztás, szemétgyűjtés, informáló- rendtartó szolgálat a közös imákon, közreműködés a kórusban és a zenei kíséretben, információadás és tolmácsolás. A szállást ennek megfelelően osztották. Megkaptuk a magyar nyelvű programot, a beszélgetési témákat és ezek vezérfonalát: Roger testvér Prágai Levelét. Befizettünk, várostérképet, étkezési és közlekedési szabadjegyet kaptunk, és egy vázlatot, hogy a vendéglátó egyházközséghez hogyan jutunk el. Az egyházközségek fogadóbizottságai is késő estig talpon voltak: ők osztottak el szállásra — családokhoz vagy iskolai tornatermekbe (szivacsmatrac, hálózsák) —, és több nyelven tájékoztattak a helyi programokról. Az egész szervezés arra volt felépítve, hogy mindenki „felnőtt” és öntevékeny. Nincs kísérgetés, ellenőrzés. Viszont minden kritikus ponton lehet találni útbaigazító nyilakat és feliratokat, kiragasztva vagy valaki kezében.
