Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 2. szám - Mády Rezső–Csepregi Béla–Görög Tibor–Veöreös Imre: Mády Zoltán sokoldalú arcképe
MÁDY REZSŐ: MÁDY ZOLTÁNRÓL 15 Dr. Mády Zoltán 1898—1977 tek első szociográfiai publikációi az analfabétizmusról, a népkönyvtárról stb. Közben megindította s nagyrészt egymaga írta, szerkesztette a Diákvilág c. havi folyóiratot, amely kora egyik legszínvonalasabb ifjúsági lapja volt, de érdektelenségbe fulladt (1924—26.). A húszas évek második felében életét a középiskolai tanítás mellett a diákszövetséges (Diákok Háza!), evangélizá- ciós és szociális munka, valamint cserkészvezetői feladatok töltötték ki. Ekkor és a következő évtizedben is nagyon sokat publikált az Erő, az Ifjú Évek, a Vezetők Lapja, Magyar Cserkész, Magyar Ifjúság, A Jövő Ütjain és a Kereskedelmi Szakoktatás c. folyóiratokban. A harmincas években teljesedik ki társadalomkutató munkája, amely természetesen nem válik el a Pro Christo Diákok Háza vezetésében vagy a cserkészvezetésben végzett tevékenységétől, hiszen munkatársai főleg ezekből az intézményekből kerültek ki. A cikk más helyén részletesen tárgyalt Elsüly- lyedt falu a Dunántúlon (1936) mellett számos tanulmányt szerkeszt és ír. Csak illusztrációként álljon itt néhány cím: Egy fejezet a nyomor lélektanából, A Dunántúl társadalomrajza, Tanulmányok egy sárközi falu társadalmáról, Országos Ifjúsági Táj- és Népkutatás, Lagarde társadalomelmélete. 1936-tól 1944-ig a budapesti Bölcsészettudományi Karon megbízott előadóként népi társadalomrajzot (szociográfiát) ad elő, 1945—46-ban pedig társadalomismeretet. 1938-tól a Táj- és Népkutató Intézet (Központ) vezető munkatársa, több kutató tábort szervez és irányít, s elkészíti Magyarország szociális és mezőgazdasági felmérési tervének szociológiai részét. E tevékenységének a háború vetett — sajnos véglegesen — véget. Több nagy értékű anyag feldolgozatlan maradt vagy megsemmisült. A második világháború utáni 5 évet életében a tanítás mellett elsősorban az evangélizáció, a népfőiskolái szervezés-oktatás, a gyermeknyaraltatás és az egyhazvezetéssel kapcsolatos feladatok töltik ki, tudományos munkára sem ideje, sem lehetősége nem marad. 50 éves fejjel meg kell szereznie az orosz nyelv szaktanára képesítést. Az „ötvenes évek” az ő számára az embertelen robot esztendei: állandóan késő
