Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 2. szám - Andorka Rudolf: Piac és/vagy erkölcs?
12 ANDORRA RUDOLF: PIAC ÉS/VAGY ERKÖLCS? kénak vallanak és — Max Weber értékracionális cselekvőihöz hasonlóan — mindenképpen meg akarnak valósítani. A közjavak elméletéből tehát levezethetjük azt, mit Eucken inkább csak meggyőződésesen vallott, mint bizonyított: a társadalom és a gazdaság működéséhez a piaci mechanizmus mellett szükség van egy szilárd erkölcsi norma- és értékrendszerre, amelyet a társadalom tagjai elfogadnak. Kérdés azonban, hogyan hat egymásra a piaci gazdaság és az európai társadalmak erkölcsi és értékrendszere, amelyről joggal állíthatjuk, hogy a zsidó és a keresztény valláson alapul. Max Weber klasszikus művében8, mint közismert, azt állította, hogy a kapitalista fejlődés a protestáns etika alapján fejlődött ki, más szóval a protestáns etika megléte az angol, holland stb. társadalmakban volt a kapitalista piaci viszonyok kifejlődésének (egyik) oka. A közelmúltban Fred Hirsch (aki foglalkozására nézve pénzügyi újságíró és a Nemzetközi Pénzügyi Alap szakértője volt, tehát korántsem moralista, még csak nem is szociológus), a gazdasági növekedés korlátáiról írott könyvében9 azt a hipotézist vetette fel, hogy a piaci viszonyok lerombolják éppen azt az erkölcsi rendet, amely kialakulásuknak előfeltétele volt és amely nélkül nem képesek jól működni. Ezt a gazdasági növekedés egyik leglényegesebb korlátjának látta. Ha Hirsch hipotézise beigazolódik, akkor borúlátó következtetéseket vonhatunk le a mai fejlett gazdaságok és társadalmak jövőjére vonatkozóan. Végül felmerül a kérdés, hogy a mai Magyarországon, ahol igen sok nagyon konkrét és akut gazdasági és társadalmi problémával küszködünk, miért kell ilyen elvont kérdésekkel foglalkozni, mint a közgazdaságtani és a szociológiai emberkép és társadalomkép viszonya, vagy a piac és az erkölcs viszonya, és miért van helye ilyen tanulmánynak egy evangélikus folyóiratban. A témát azért érzem ma fontosnak, mert — mint tudjuk — hosszú időn keresztül hallhattuk azt, hogy a piaci mechanizmus alacsonyabb rendű, mint a központi állami tervezés, tehát a hatalmi mechanizmuson keresztül történő irányítás. Az 1960-as évek második fele óta — nagy szerencsénkre — fokozatosan mérséklődött a piaci mechanizmus negatív értékelése, de azért csak az 1990-es fordulattal vált teljesen egyértelmű kormányprogrammá a magán- tulajdonon alapuló piacgazdaságra való áttérés. Ezért az elmúlt évtizedekben a társadalomtudósoknak arra kellett a figyelmet felhívniuk, hogy a piaci mechanizmus hatékonyabban irányítja a gazdaságot, mint a központi tervezés. Ügy gondolom, hogy ma a közhangulat az ellenkező végletbe csapott át, sokan minden gazdasági és társadalmi probléma megoldását a piactól várják. Ezért ideje azt hangsúlyozni, -— mint azt számos mai külföldi társadalom- tudós teszi —, hogy a piaci gazdálkodás eredményességéhez szükség van a társadalmi kapcsolatok rendjére, valamint egy erkölcsi és értékrendre. Enélkül a piaci gazdaság olyan következményekhez vezethet, amelyek a társadalom tűrőképességét meghaladják. Az erkölcsi és értékrendszer legfontosabb alkotói és fenntartói közé tartoznak minden társadalomban az egyházak, a vallási közösségek, nemcsak tanításukkal, hanem példamutatásukkal is. Ha az egyházak nem tudnak ennek a feladatnak megfelelni, akkor nemcsak saját jövőjüket ássák alá, hanem az egész magyar társadalomét. JEGYZETEK 1 Manchin Róbert—Szelényi Iván: Szociálpolitika az államszocializmusban. Piac, redisztribució és társadalmi egyenlőtlenségek a kelet-európai szocialista társadalmakban. Medvetánc. 1986. 2—3. sz. 69—111.
