Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 2. szám - Andorka Rudolf: Piac és/vagy erkölcs?
ANDORRA RUDOLF: PIAC ÉS/VAGY ERKÖLCS? 11 legel és igyekszik a szamára legnagyobb hasznot hozó döntést hozni, másrészt figyelembe veszi embertársai véleményét, a tőlük kapott megbecsülést vagy megvetést, ezért igyekszik a morális szabályokat nem áthágni. Ezt úgy is fogalmazhatjuk, hogy a társadalom tagjainak többsége mérlegel és hasznát igyekszik maximalizálni azon keretek közt, amiket a társadalmi normák megengedhetőnek tartanak. Ezeket a normákat és a mögöttük álló értékeket az ember legnagyobbrészt gyermekkorában, a szocializáció folyamatában sajátítja el. A normaszegő magatartás akkor válik csak tömegessé, ha vagy igen sokak gyermekkorában fordulnak elő olyan körülmények (például a szülők elvesztése), amelyek szocializációjukat megzavarják, és/vagy ha a társadalom tagjainak jelentős része elutasítja a normákat, elfordul az azokat alátámasztó értékektől, más szóval ha bekövetkezik a Dürkheim által anómiának nevezett állapot. Hétköznapi nyelven ez azt jelenti, hogy erkölcsi és értékválság lép fel a társadalomban. A homo socio-oeconomicus hipotéziséből tehát egyértelműen következik, hogy szüksége van normákra és értékekre, nem elég számára, ha egyszerűen önérdekét követve reagál a piaci viszonyok jelzéseire. A közgazdaságtan területén jó kiindulópont az erkölcsi normák és értékek figyelembevételére a „közjavak” fogalma, amely az utolsó években került a közgazdászok érdeklődésének előterébe. „Közjószágnak” tekintik azokat a javakat és szolgáltatásokat, amelyeknek használatából, élvezetéből senkit sem lehet kizárni. Ilyen mindenekelőtt a tiszta levegő. Tipikus példák továbbá: a parkerdők, a vizek, a közutak. A fogalom kiterjesztésével közjószágnak tekinthetjük azonban a közlekedés biztonságát, a közegészségügy állapotát, a közbiztonságot, sőt a kulturált és humánus emberi viselkedést is. Minden közjószágnál fennáll a veszély, hogy mivel használatuk, fogyasztásuk nem kerül az egyéneknek semmibe, túlságosan sokat fogyasztanak belőlük, felelőtlenül bánnak velük, nem törődnek fenntartásukkal és megújításukkal, egyszóval hagyják őket leromlani. Jó példa erre a természeti környezet elszennyezése. Kevésbé kézenfekvő, de nagyon hasonló eset az, amikor egyre többen szegik meg a közlekedési szabályokat, hogy kisebb előnyökhöz jussanak, de ezáltal nemcsak maguk, hanem minden embertársuk életét veszélyeztetik. Végső soron ez történik akkor is, amikor — mások becsületességében bizva — egyesek kezdik az elemi becsület- és tisztességszabályokat áthágni (egyebek közt az üzleti életben). Ezzel ideig-óráig tetemes haszonhoz juthatnak, de amikor a többség, sőt mindenki így jár el, akkor a társadalom minden tagja súlyosan kárt szenved. Nyilvánvalóan előnyösebb lenne mindenki számára az elemi erkölcsi szabályok együttes megtartása. Hogyan lehet ezt elérni? Ezzel a kérdéssel foglalkozik a közgazdaságtan új irányzata, a „közületi választások” (public choice) elmélete. Egyik képviselője, J. M. Buchanan a közelmúltban kapott közgazdaságtani Nobel-díjat. Meg lehet kísérelni demokratikus úton megegyezni bizonyos jogszabályok meghozatalában és érvényesítésében (ilyenek lehetnek például: a dohányzás tilalma középületekben, a vizek szennyezésének bírságolása, a közlekedési sebesség maximalizálása). Sokkal egyszerűbb és hatékonyabb megoldás azonban az, ha a társadalom tagjai önként követnek bizonyos viselkedési szabályokat, más szóval, ha a társadalomban érvényesülnek közösen elfogadott erkölcsi szabályok. A viselkedési szabályok vagy normák elfogadásához azonban szükség van bizonyos értékekre is, amelyeket a társadalom tagjai magú