Diakonia - Evangélikus Szemle, 1991
1991 / 2. szám - Andorka Rudolf: Piac és/vagy erkölcs?
ANDORKA RUDOLF Piac és vagy erkölcs? A közgazdaságtan és a szociológia emberképe és társadalomképe Nagy társadalmi és történelmi változások idején minden korszak megkísérli megfogalmazni emberképét. A ma embere a tudományok, s úgy tűnik leginkább a szociológia, a közgazdaságtan (és a pszichológia) véleményére a legkíváncsibb. A más-más szempontú megközelítés éles szembenállásokat eredményezhet, és az erkölcsöt teszi meg ítélőbírájává. Azt az erkölcsöt, amely maga is a nézőpontok hitelessége szerint formálódik. Az egyházhű szociológus ebben a tanulmányában arra vállalkozik, hogy e nézőpontokat kibékítse egymással. Közhelynek tűnik, hogy az ember társadalmi lény, de ennek az állításnak messzemenő következményeire sokszor nem gondolunk. Azt jelenti ugyanis, hogy az ember nem képes társadalmon kívül, egymagában élni, fennmaradni. Érvényes ez valószínűleg a legkoraibb ősemberre is, mert minden bizonynyal elpusztult volna, ha nem számíthatott volna társai segítségére, együttműködésére. Még inkább érvényes ma, hiszen elképzelhetetlen lenne, hogy egy-egy ember létre tudta volna hozni és fenn tudná tartani a modern társadalmakban megszokott életkörülményeket. Ehhez nagyszámú embernek — az egész társadalomnak — jó együttműködése szükséges. Az együttműködés törvényszerűségeinek és zavarainak kutatása a szociológia tárgya. Korántsem természetes ugyanis, hogy a társadalomban együttélő emberek jól együttműködjenek; továbbá az együttműködést különféle módokon lehet elősegíteni. A társadalom tagjainak együttműködését biztosító „mechanizmusokat” három nagy típusba sorolhatjuk: 1. a hatalom, amely mögött végső esetben a kényszer áll, 2. a piac, amelyen mindenki saját hasznát akarja maximalizálni, 3. az erkölcsi normák, amelyek mindenki számára előírják a viselkedés szabályait. Nézzünk három egyszerű példát: 1. Minden társadalomnak valamilyen módon biztosítania kell tagjai számára az alapvető élelmiszerekkel való ellátást. Ezt meg lehet valósítani a központi hatalom által, kötelező begyűjtés és jegyrendszer útján. Legtöbbször a piaci mechanizmuson keresztül valósul meg, itt az árak hatására alakítják ki a termelők a kínálatukat, és az árak határozzák meg, hogy mindenki mennyit tud jövedelméből megvásárolni. Előfordul azonban az is, hogy erkölcsi szabályok — altruizmus, másnéven szeretet — alapján történik az ellátás, mindenekelőtt a családon és rokonságon belül, de például éhínség idején, ingyenes élelmiszersegély formájában.
