Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 2. szám - Schulek Tibor: Bornemisza Péter gyónó imádsága
SCHULEK TIBOR Bornemisza Péter gyónó imádsága Ma nyíltabb, őszintébb vallási gyakorlattal élhetünk, mint tegnapelőtt. Aktuálissá válnak örökségünk legrégibb, leghitelesebb imái, énekei, liturgikus szövegei. Rerformáto- runk, Bornemisza Péter (1535-1584) egy gyónó imádságát tesszük most közkinccsé, amelyhez Schulek Tibor lelkész hagyatékából származó, 1954-ben írt tanulmány szolgál irodalomtörténeti adalékokkal. Az alábbi bűnvalló imádság a magyar evangélikus imádságirodalom legnevezetesebb, egyben legelfeledettebb darabja. 1577-ben találjuk először Bornemisza Péter ágendájában, azután kisebb-nagyobb módosításokkal viszontlátjuk Beythe Istvánnál (1582), a Keresztúri Ágendákban (1598, 1615), a Somorjai Ágendában 1650, és valamennyi 17-18. századi kéziratos evangélikus ágendában, hogy aztán sajnálatos módon eltűnjék szemünk elől és teljes feledésbe merüljön evangélikus területen. A református egyházban viszont nagy elterjedettségre tett szert. Melotai Nyilas István Kolozsvárt 1621-ben megjelent ágendájában csiszoltabb és tömörebb formát vett, néhány találó kiegészítő mondattal a református úrvacsora lelki hasznainak szolgálatába állt. „Ez az imádság századok számára készült remekbe s nyomtalanul viharzott el felette az idő. Az Uriima és az Apostoli Hitvallás után legszívhez- nőttebb egyházi szöveg, amely századokon át változatlan erővel tolmácsolta Isten előtt nemzedékek bűnbánatát.” így ír róla kitűnő forrásfeltáró tanulmányában Kathona Géza. Bornemisza imádságára, vagy annak Melotai-féle emendációjára épül Alvinczi Péter közgyónása (1622), Szenczi Molnár Alberté (1625), Samarjai Jánosé (1636), Paksi Györgyé (1643). Melotai ágendájának 1622-es kolozsvári, 1634-es debreceni és 1653-as váradi kiadásai az egész országban elterjesztik e klasszikus imádságot, hasonlóképpen a sárospataki 1658-as, a kolozsvári 1680-as, valamint Zoványi György 1733-as és 1889-es ágendái s végül a mai napig hivatalos használatban lévő 1927-es évi, Ravasz László szerkesztette liturgiás könyv mind Melotai átformálásában Bornemisza Péter gyónó imádságát őrzik és ápolják az úrvacsorái gyakorlatban. Ez a legpatinásabb és legelterjedtebb református bűnvalló imádság a 17. századtól napjainkig. Ez volt a legpatinásabb és legelterjedtebb evangélikus gyónó imádság aló. század második felétől a 18. század közepéig. A legérdekesebb pedig az, hogy végső gyökerében a Rituale Strigoniense-re, a középkori katolikus confessio generálisra megy vissza, amint azt Kathona Géza rendkívül érdekes tanulmányaiban feltárta. (Samarjai János gyak.theológiája Debrecen 1939 és a róm.kath. Confessio Generálistól a Melotai ágenda gyónó imádságáig. Debrecen 1941)
