Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 2. szám - Schulek Tibor: Bornemisza Péter gyónó imádsága
62 SCHULEK TIBOR: BORNEMISZA PÉTER IMÁDSÁGA Bornemisza Péter alábbi imádsága tehát nemcsak önmagában, hanem ökumenikus szempontból is legértékesebb euchetikai kincseink közül való. Egyrészt becses középkori örökséget tart fenn az evangélium szellemében megtisztított és elmélyített formában, másrészt megindítója egy olyan imádsággyakorlatnak, amely - ha el is sorvadt minálunk egy időre - a református egyházban a Melotai-féle továbba- lakításban ma is él és az egész magyar református területen határokon innen és túl használatban van. Elismerem, hogy a Melotai szöveg valamivel rövidebb és csiszoltabb, mint a Bornemiszánké, mégis az ő eredeti szövege mellett állok, egyrészt mivel így hordoz nagyobb ökumenikus tradíciót két irányban, másrészt e közgyónatot, azaz confessio generalist az egész gyülekezet számára alkalmasabbnak tartom. Ezt jól együtt imádkozhatja az is, aki nem készül az oltáriszentséget magához venni, s jól fogadhatja rá az absolutiot a kommunikánsokkal együtt. Megkönnyíti tehát azt a terjedő igyekezetét, hogy az egész gyülekezet együtt maradjon az úrvacsoraosztás végéig imádság- és szeretetközösségben. Akik a szöveget első hallásra túl régiesnek tartják (némi nyelvi simítások már történtek rajta) és a mai fül számára nehezen elfogadhatónak, azoknak hadd mondjam meg, hogy 1937 óta használom rendszeresen mind saját szolgálati helyeimen, mind vendégfunkcióimkor. Sehol nem kifogásolták, sőt gyakran szóvá tették a hívek megilletődésüket veretes tartalmán. Kathona Géza helyesen sejti, hogy itt régi, begyökerezett, a középkorig visszanyúló liturgikus fordulatokkal van dolgunk. - A hitvallásilag nem vállalható ballaszttól megszabadítva ezek is az igazi evangélikus folytonossági tudat kifejezései is voltak, s méltó őket így meg is őriznünk. E régi elemeket mi sem bizonyítja jobban, mint az 1566-os Váradi Énekeskönyvben először olvasható 20 versszakos penitenciális ének: Mindenható Úristen, amelynek egyes versszakai mintha csak szó szerint kerültek volna át Bornemisza szövegébe. (Mert mi igen vétkeztünk...) 4. Gonosz szóval, szándékkal, látással, hallással. Irigységgel, mordsággal, rágalmazásokkal, 5. Szitkos, átkos voltunkkal, haragtartásunkkal, Hamisan mi hitünket gyakran mondásunkkal, 6. Isteni káromlással és hitetlenséggel. Mi nyomorúságainkban békételenséggel. Az összefüggés az ének és az imádság szövege között nyilvánvaló. Valószínűleg mindkettő egyazon középkori (a Telegdi-féle Agendarius-ban találhatónál bővebb) magyar szövegre megy vissza. íme az imádság, éljünk vele kegyelettel: Gyónom teneked, és édes Istenem, mert te vagy énnekem Uram, Teremtőm és édes Megváltóm: vagyok bűnös te szent Felségednek vakságomban, hitetlenségemben, békétlenségemben, tebenned való kétséges voltomban, régi nagy sok bálványimádásomban, testemnek fertelmes voltában, te szentséges nevedet segítségül nem hívásomban, háládatlanságomban, te szentséges igédet buzgó lélekkel nem tanulásomban és minden engedetlenségemben: szómban, szándékomban, látásomban, hallásomban, irigységemben, rágalmas voltomban, haragtartásomban, hamisan hitemet mondásomban, te szent parancsolataidat meg nem tartásimban és mindennemű gonosz bűneimben hagyom te szent Felségednek bűnössé magamat. Szánom, bánom minden gonosz bűneimet, de kérem te szent Felségedet, mint Uramat, Teremtőmet és Megváltómat, hogy a te áldott szent Fiadnak, mi Urunk
