Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Kulturális figyelő
82 KULTURÁLIS FIGYELŐ Az evangélikus éneklés 17. századi kiemelkedő emléke Az Eperjesi graduál Graduate Ecclesiae Hungaricae Epperiensis 1635. Edited and introduced by Ilona Ferenczi. I-II. Bp. 1988. Musicalia Danubiana 9. [Az Eperjesi Magyar Egyház Graduálja 1635. Közzéteszi és bevezeti Ferenczi Ilona.] A Musicalia Danubiana az MTA Zenetudományi Intézetének forráskiadás-sorozata. A most megjelent 9. kötet a magyar s egyben az evangélikus zenetörténet egyik legértékesebb kéziratát mutatja be: az 1635-1652 között készült Eperjesi graduált. (A továbbiakban: EG) A kiadványt Ferenczi Ilona az MTA Zenetudományi Intézetének tudományos munkatársa rendezte sajtó alá és vezette be. A graduálok főként a mellékistentiszteletek liturgiáját, a magyar nyelvű gregoriánt őrizték meg, zenei feldolgozásukat Bárdos Kornél és Csomasz Tóth Kálmán kezdte el az ötvenes években. Számos cikkével bizonyította már Ferenczi Ilona, hogy munkájuknak méltó folytatója. Az EG-t közreadni nehéz feladat: európai és magyar egyház-, irodalom-, nyelv- és zenetörténeti ismereteket igényel. Az EG ugyanis az első magyar nyelvű, többszólamú vokális emlékünk, „az egyetlen graduálunk, melyben az egyszólamú gregorián- és kanció-tételeken kívül különböző stílusú többszólamú darabokat találunk.” (1,5). Az EG-ben 2 passió található, négyszólamú turbókkal, prológussal és epilógussal, négy- és hatszólamú énekkari tételek, számos olyan gyülekezeti ének dallama, amely korábbi hazai forrásból ismeretlen. Négyszólamú genfi zsoltárai pedig egy évszázaddal megelőzték Maróthi György 1743- as, Goudimel-féle zsoltároskönyvének kiadását. Már Csomasz Tóth Kálmán hangsúlyozta az EG szigetjellegét: a korabeli magyar iskolai- és egyházi éneklésben nem található párja. Magába olvasztotta mind szövegében, mind zenéjében a középkori latin, a huszita, a humanista, a korabeli magyar-szlovák-német anyagot. Ugyanakkor kisugárzása alig mutatható ki, s maga a graduál is idegen kezekbe kerülhetett az evangélikusok üldözésének idején. Az első kötet tartalmazza a kritikai részt. A következő részekre tagolódik: Ferenczi Ilona bevezető tanulmánya, bibliográfiával. - Helységnévmutató. (Eperjes a 17. században háromnyelvű és nemzetiségű város volt, magyarul németül és szlovákul folyt az istentisztelet, így az előforduló helységneveket Ferenczi Hona mindhárom nyelven megadja.) - Hasonmások. Ferenczi Ilona néhány fényképfelvétel közlésével bemutatja a kézirat írásképét, címlapját, egy- és többszólamú dallam-jegyzését, díszes kezdőbetűit, illetve saját érvelését illusztrálja. (Éppen fordítva, csak hasonmás-kiadásban jelent meg Huszár Gál 1574-es énekeskönyve. Talán jó lenne kottáit is kijavított, mai hangjegyírásban közzétenni.) - Közreadói megjegyzések. A zenei- és szövegjavítások elveinek tisztázása, majd az egyes tételek javításainak jegyzéke, általában a javítás alapjául szolgáló zenei- vagy szövegforrás közlésével. - Betűrendes mutató. Az EG 609 tételének összevont kezdősor-mutatója, melyet a múfajonkénti mutató követ. Az an- tiphonák mutatójában Ferenczi Ilona megadja latin forrásaikat is. Talán nem lett volna haszontalan a teljesség kedvéért megadni a hymnusok és gyülekezeti énekek (egyéb kiadványokból már ismert) szöveg-forrásait sem. Mindez németül és angolul is megismétlődik. Ez a nemzetközi összehasonlító zenetörténet számára is hozzáférhetővé teszi a kiadványt. A második kötet a graduál tulajdonképpeni anyagának kritikai kiadása. A kottákat a zene- történész mai nótádéval, mai kulcsokra átírva és kijavítva oly módon közli, hogy az egyes tételek előtt megadja az eredeti tétel kezdetét, vagyis az eredeti kulcsokat és az első három szótagra eső hangokat. A szövegek betűhű átiratban, javított alakban kerülnek kiadásra. A Musicalia Danubiana sorozatának célja, mint a borítón olvasható: „a kutatások ösztönzése, s nem összefoglalása”. Ferenczi Ilona tanulmánya mégis összefoglaló jellegű. Felhasználja Bárdos Kornél és Csomasz Tóth Kálmán kutatásait, de bátran kijavítja tévedéseiket. Mindazok, akik ismerik 16-17. századi zenei helyesírásunk gyatra állapotát, bizonyíthatják, milyen hatalmas munkát végzett Ferenczi Ilona, amikor az EG kottáit helyreállította, kijavította. A továbbiakban röviden áttekintek legfontosabb megállapításain.
