Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Kulturális figyelő
78 KULTURÁLIS FIGYELI* A szeretet teológiája Kékén András: Deák téri esték Budapest 1989. Kékén Andrásné kiadása „...s jó, ha a szél a parázst kotorászva tört sorokat lel a máglya helyén, s megjegyzi magának. Ennyi marad meg majd a kiváncsi utódnak a műből.” (Radnóti Miklós) Kékén András nem volt tekintettel rám, a „kíváncsi utódra”. A jelennek élt, jelene problémáival birkózott, kortársain igyekezett segíteni: nem a jövőt, hanem az örök pillanatot tartotta szem előtt. Életművének olvasható része egy marék üszők: fölolvasásra készült előadások, gyorsírással lejegyzett prédikációk. „Tört sorok”: csupán mellék- illetve végtermékei annak a „máglyának” - teológiai munkának, emberi tépelődésnek mellyel Kékén András a kereszténység régi és új kérdéseire kereste a választ. Erőfeszítéséből nem született kerek rendszer, ő érzékenyebb és őszintébb volt annál, hogy az igazságot megpróbálja kerekre csiszolni. Ha viszont válogatott előadásainak nemrég megjelent gyűjteményében „torzói aránya” mégis „kibomlik”, az éppen gondolkodói tisztességének köszönhető. Miről vallanak ezek a gondolattöredékek? Kékén András a szeretet teológusa volt. A szeretet mindenek felett - úgyszintén az igazság és az élet elve felett - való primátusát hirdette. Legtöbb előadása - bárhonnan indult is volna el, akár a fizika vagy a szociológia valamelyik aktuális problémájától - a jézusi szeretet témájához tér vissza. A szeretet etikájának részletes kifejtését a könyv első, igen súlyos fejezetében találjuk (Teológiai, etikai, filozófiai kérdések; legtömörebben Az irgalmas samaritánus c. előadásban), ám a további fejezetek (Keresztyén Panteon, Élet és halál, Időszerű kérdések) előadásaiban is a szeretet mérlegén méretik meg minden egyes igazság. Ez utóbbi fejezetek változatos témájú előadásai (irodalom, természettudomány, lélektan és egyháztörténet egymással itt jól megférve tanúskodik a szerző széles érdeklődési köréről) tulajdonképpen ezen etika aktualizálásának, gyakorlati alkalmazásának is tekinthetők. A torzókból és témájuk megválasztásából szerzőjük bátorságát is megismerhetjük. Tudatában volt annak, milyen kihívást jelent a szekularizáció a keresztény gondolkodás számára, s elszántan szembenézett ezzel a kihívással. Nem tartotta a tudást a hit ellenségének, s nem esett kétségbe látván a hagyományos értékrendek megrendülését s a korábbi tekintélyek hanyatlását. Nem zavart érzett láttukon, hanem izgalmat, mert nem dogmatikusan, hanem történetien gondolkodott, s tudta, hogy az állítások és tagadások bármily sötét labirintusában is eligazítja iránytűje, a jézusi szeretet. Ezért tudott a legriasztóbb problémákról is úgy beszélni, hogy hallgatói - olvasói - hitét nem megingatta, hanem megerősítette. Ezek a „tört sorok” egyben a gondolatok múlandóságának cáfolatát is jelentik. Kékén András torzói, legyenek ugyanis néha bármily torzak, sebtében fródottak, kapkodva szerkesztettek (a szerző 80. születésnapja volt a sürgető dátum), szerény magánkiadásban megjelentek, akár a betlehemi rongypólya, Jézus Krisztust rejtik, a jézusi szeretetről tanúskodnak. Ez a tanúságtételük ma, az igazság ordasainak csörtetése közepette is jól hallható: a szél megjegyezte magának - mert a szeretet soha el nem múlik. Csepregi Zoltán
