Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 79 KÉPES GÉZA: ÖRÖK SZOMJÚSÁG Budapest 1988. Helikon Kiadó Képes Gézát majd ötven éve ismertem. Személyesen ugyan alig találkoztunk, de megküldtük egymásnak köteteinket és néha levelet váltottunk. 1948-ban a Magyarok című folyóiratban elismerő kritikát jelentettem meg fordftáskötetéről. Mivel jellemezzem őt, mint költői-tudósi személyiséget? Azt hiszem, ezt legtömörebben és legtalálóbban Keresztury Dezső írta meg Ibnarinen ivadéka című tanulmányában (K D. Kapcsolatok. Magvető): „Ilmarinen tudvalevőleg a Kalevala egyik főhőse: a csodálatos kovács, aki elnyeri Pohjola asszonyának szép leányát, s ezért varázslatos malmot kovácsol a pohjolaiaknak - a szampót. Képes Géza nemcsak kitűnő ismerője és fordítója a finnek nemzeti hőskölteményének. Legalább számomra mindig Ilmarinen magyar utódja is. Édesapja kovács volt: tőle örökölte szívóserejét és indulatosságát. Hogy ez inkább teremtő, mint romboló tevékenységet táplál, anyai örökségének köszönheti: innen a pihenést nem ismerő munkálkodás szenvedélye. A szülői ház örökségét két nagy iskoláé egészítette ki: a pataki főiskoláé meg az Eötvös-kollégiumé. E két iskolától az érdeklődés sokoldalúságát, a magyar hagyomány és jövő iránti kötelességtudást, a világjáró kaland vonzását, az ’egész áttekintésének’ vágyát kapta.” Ezek után meg sem kísérelem fölsorakoztatni Képes Géza költői, műfordítói és irodalminyelvészeti, történeti-kutatói mukásságát. Nemzedékek kellenek hozzá, hogy áttekintsék és feldolgozzák ebbeli tevékenységét. Csak egyet emelnék ki: ő volt - azt hiszen, minden időkre - a legtöbb idegen nyelvet ismerő-beszélő magyar költő. A nyugati nyelveken kívül birtokában volt a finn, észt, cseremisz, vogul, osztják, ótörök, mongol, orosz, perzsa, latin, ó- és újgörög nyelvek szakszerű tudása. Ezen a tudáson alapozódott abbeli kísérlete, hogy rekonstruálja a magyar népnek és európai-ázsiai rokonnépeinek őstörténetét és ősköltészetét. Ismét Keresz- turyt idézem: „Képes nem egy gyűjtő és tudós munkájára támaszkodik, [...] de az egész területet ő tekintette át nem nyelvészanyagként, hanem költészetként: <5si és mai élet tanúvallomásaként először. Olyan úttörő munkát végzett ezzel, amelynek eredményeire nemcsak itthon illik csodálkozással [...] felfigyelni. Avilág nagy népköltészetét ismerő vagy ismerni akaró minden embernek különös tisztelettel kell tekinteni rá.” Még életében megjelent utolsó verseskötete egy válogatás, amely a feleségéhez írott szerelmes verseit foglalja magába, a címe: Örök szomjúság. A szerelmes verseknek számos típusa van, most csak néhányat említünk. Első típus azok a versek, amelyek a puszta vágyódást jelzik. Ilyen a Szapphó híres verse, amelyet Catullus is, Ady is parafrazeált: „Phainetai moi kénosz iszosz theoiszin / emmen ónér hosztisz enantiosz tói hiszdaneisz.” („Boldog legény, istenek párja Szemben ki ülhet szép szemeddel...” Ady Endre: Sappho szerelmes éneke). Mindezek örök, felülmúlhatatlan csúcsa marad: Dante Vita nuovája. Második típus a nagy sóvárgás elsóhajtása mellett arról is tudósít, hogy az imádott hölgy elzárkózik a hősszerelmes udvarlása elől; hidegen visszautasítja, sőt néha ki is gúnyolja. Catul- lust említhetnénk, a Júliát ostromló Balassit, a Lilláért epekedő Csokonait és a Kesergő szerelem íróját, Kisfaludyt. Harmadik tipus: Héja-nász az avaron, amikor a két szerelmes ádáz ellenségként kínozza egymást, és talán éppen ebben leli kielégülését. Baudelaire és Jeanne Duval kapcsolatát említenénk és Ady viszonyát Lédához. A negyedik tipus a beteljesüléssel járó, boldog szerelem, különösen, ha ez boldog házasságban is állandósul holtomiglan, holtodiglan. Már Kazinczy észrevette, hogy erről verselni a legnehezebb, mert az állandó lelkendezése könnyen unalomba fullad. Meg is írta a Kisfaludyt bíráló epigrammában: „Tűzbe felét...” Ha valakiről el lehet mondani, hogy szerelmében megtalálta a lehető legnagyobb boldogságot, akkor Képes Géza az. Feleségében nemcsak angyalian jó és hfv társat tóiáit, henem múzsát is, azt, aki Szókratésznek és Hölderlinnek is a maga csodálatos Diotimája volt, mégpedig
