Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 1. szám - Takácsné Kovácsházi Zelma–Bohus Imre: A jövő nemzedék hitéért
60 BOHUS IMRE: A JÖVŐ NEMZEDÉK HITÉÉRT Az iskolai vallástanítás A háttér: a falu és a gyülekezet Gyülekezetünk Budapestül 8 kilométerre lévő nagyközségben él, amelynek 15000 lakosa van. Főt háromnegyed részében római katolikus, a reformáusok száma valamivel több, mint 2000, a baptista gyülekezetnek 100 bemerített tagja van. Hivatalos lélekszámúnk 620, de azoknak száma, akik valamüyen formában a gyülekezethez tartozóknak vallják magukat, nem éri el az ötszázat. (Legutoljára 497 lelket számoltunk össze.) Egyházfenntartói járulékot 1989-ben 203-an fizettek Falunk kiterjedése (fő útjának hossza) nagyjából négy és fél ldlométer. A gyülekezetek templomai közel fekszenek egymáshoz, egy 150 méter sugarú körrel össze lehet őket ölelni. Ezt a kört a falu legrégebbi részében, a Budapest felőli szélétől fél- háromnegyed kilométerre kell elképzelni. A nagyközségben három általános iskola van (a Gyermekváros iskoláit nem számítva.) Az I-es számú egészen közel a római katolikus templomhoz, tehát a többi templomhoz is. AII-es számú egy kilométerrel távolabb, míg a ni-as számú a falu másik végétől van egy kilométernyire. Evangélikus hitoktatás az I. és II. számú iskolában van. A római katolikus és református lelkész az utóbbi években nem élt az iskolai hitoktatás lehetőségével, mert igen eredményes gyülekezeti hitoktatást szerveztek meg és fejlesztettek ki. Itt említem meg - később nem akarok kitérni rá, - hogy mi is megkezdtük a gyülekezeti hitoktatást heti két órában, jelenleg 7 résztvevővel. Kialakult az a szokás, hogy a hatodikosok „elsőéves konfirmációs” oktatásra járnak (ebben az esztendőben négyen), míg konfirmandusaink száma 11. A gyermekbibliaköri munka három csoportban folyik. Az iskoláskorú gyermekek száma (nyolcadikosok nélkül) 64. A kép teljességéhez tartozik, hogy 95 lélekszámú társgyülekezetünk is van, ahol az I-VH. osztályos tanulók létszáma 12. Valamennyien részt vesznek az iskolai hitoktatásban, gyermekbibliaóráinkon is ott vannak vasárnap délutánonként. Közülük hatan konfirmandusok. A hitoktató Segédlelkész koromban nem, gyülekezeti lelkészként minden évben végeztem hitoktatást, 1952 októberétől megszakítás nélkül. Munkám egyik legnehezebb területe ez, néha kimondottan tehernek érzem. A hittanórák emésztik fel legtöbb energiámat. A hittanórák napjain még ma is szorongással ébredek, és ez a szorongás addig tart, amíg nem vagyok túl a hittanórákon. Az órák után ritkán érzek örömöt, sokszor még megkönnyebbülést sem. Néha a bosszantó körülményeken rágódom, néha a gyerekek fékezhetetlensége vagy a magam hibái terhelnek meg. El kell ismernem azt is, hogy az órákat legtöbbször nem tudom úgy megtartani, ahogyan eltervezem. Arra törekszem, hogy a gyerekek mindebből semmit se vegyenek észre. Úgy gondolom, hogy külső szemlélő számára az órák oldott hangulatúnak tűnhetnek fel. Mindig uralkodom magamon, és tudatosan figyelek arra, hogy senki irányába se legyek magatartásomban vagy szavaimban bántó. Az természetesen előfordul, hogy nem tudom visszafogni magam és idegesen reagálok akár egy mozdulatra is. Tanítási módszeremet magam alakítottam ki, ezért nem esküszöm rá. Egyre inkább sajnálom, hogy teológusként nem volt alkalmunk pedagógiai módszereket jobban megismernünk. Emlékezetem szerint akkoriban nem hallottunk arról, hogyan tanítsunk, hogyan szervezzünk meg egy tanítási órát. A katechetikai szemináriumban
