Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 2. szám - Csepregi Béla: Az evangélizáció mai távlata
42 CSEPREGI BÉLA: AZ EVANGÉLIZÁCIÓ MAI TÁVLATA Én azt hiszem - s gondolom, hogy ebben sem vagyunk kevesen hogy a változásnak mélyebben, hitbeli megújulásban kell végbemennie. Hitükben megújult emberekre van szükség vezetői posztokon, szószékeken, hitoktatásban, a gyülekezetek frontján, s a társadalomban, a magyar közéletben. És itt kerül sor az evangélizáció problémájára. Elöljáróban elmondom, hogy már az evangélizáció indulásának is vannak biztató jelei. Hallhattunk és olvashattunk lelkészevangélizációk, körzeti és gyülekezeti csendesnapok, ifjúsági- és gyermek- csendeshetek nyilvánvaló áldásairól, ilyen és ezekhez hasonló összegyülekezések céljára felújított, berendezett telepekről (pl. megüresedett paplakokban, visszakapott iskolatermekben stb.); sőt olyan úttörő kezdeményezésekről is, mint a szenvedélybetegek konferenciái, mozgássérültek táborozása és az egyházi szolgálatnak egyre bővülő rádió- és televízióközvetítései. Mindezek bátorítást nyújtanak ahhoz, hogy egyre szélesebb körben lehet és kell teret adni az evangélizációnak. Hadd mondjam el, mi történt eddig ezen a területen. Az Ökumenikus Tanács keretében megalakult az ökumenikus evangélizáció munkásainak közössége, amely eddig már két konferenciát tartott a tahi Református Lelkészüdülőben 1988 és 1989 májusa első napjaiban; ezeket az évenkénti konferenciákat rendszeresíteni is kívánja. Ennek az evangélizációs vállalkozásnak elindítója és vezetője Hecker Frigyes metodista szuperintendens. A munkaközösség tagjai az Ökumenikus Tanácsban részvevő egyházak lelkészei és vüági tagjai, akik az evangélizáció ügyéért felelősséget éreznek. Az eddigi konferenciákon igetanulmányozás és közös imádság mellett főleg a múlt eredményeinek a számbavétele és a jelen parancsoló szükségességének a felismerése, a lehetőségek feltárása történt. Tervek is születtek közös evangélizációk rendezésére Budapesten 5-6 templomban és vidéken ugyanennyi nagyváros (Pécs, Szeged, Miskolc stb.) 2-3 templomában 1990 pünkösdje hetében, tehát május 27-től június 3-ig. Mire ez az írás nyomtatásban megjelenik, akkorra ezek már megtörténtek. Az ügyért való imádság rendszeressé tételére havonkénti imavezérfonal is született 1989 júniusától kezdve, amelyet az Evangélikus Élet is közöl, hogy olvasói között evangélikus egyházunkban is minél több rendszeres imádkozót toborozzon az evangélizáció hátvédjébe. Az ökumenikus evangélizáció munkaközösségének (mondhatom úgy is, hogy Hecker Frigyesnek) első rendkívüli vívmánya a telefonos lelki S.O.S. szolgálat. A budapesti 117-2555 számon 1989. december 15-től minden nap 20 órától reggel 7- ig három perces evangéliumi üzenetet továbbít hetenkénti váltásban. A 3 perces igehirdetések, bizonyságtételek szerkesztője Hecker Frigyes. Kívánatos, hogy ennek a híre és igénybevétele minél jobban elterjedjen. Ez is életet menthet, mint a már régi S.O.S. jelzés. Az evangélizáció ügyének és a küszöbön álló konkrét feladatok tervezésének kétségtelenül nagy lendületet adott Billy Graham budapesti evangélizációja, amelynek visszhangja és eredményessége - a negatív reagálások mellett is - a legbuzgóbb reménységeket is felülmúlta. Ennek leírásával nem kívánok foglalkozni, csupán a mai egyházújító munkánk és evangélizációs terveink szempontjából is jelentős tanulságait levonni. Első az a tapasztalat, hogy az 1989 nyári Magyarországon lehetett tömegeket toborozni az evangélium hallgatására. És ebben nemcsak a drága propagandaeszközök voltak eredményesek, hanem a komoly, kiterjedt, sőt lankadatlan imádság is. Sőt elsősorban az! .Azokban a napokban Budapestért imádkoztak a legtöbben az egész világon” - hallottuk ismételten. És azóta nem toboroztunk-e mi is imádságos hadjáratra minden hívőt Temesvárért és Bukarestért?! És ki meri azt mondani, hogy eredménytelenül?
