Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 2. szám - Csepregi Béla: Az evangélizáció mai távlata
CSEPREGI BÉLA Az evangélizáció mai távlata Az egyháztól a mai társadalom komoly segítséget vár, ehhez azonban az egyháznak hitbeli megújulásra van szüksége - ebből indul ki az evangélizáció negyvenes évekbeli hőskorának egyik legjelentősebb munkása. Vannak, akik lelki erőszak alkalmazásával vélik szolgálni az evangélizáció ügyét. Ezzel szemben lehet nagykorúnak tekinteni a másik embert, csíraképesnek hinni az evangélium búzaszemét és felhasználni a láthatatlan eszközt, az imádságot is - erről tanúskodik a szerétéiből fakadó evangélizá- lás korszerű fogalmát felvető cikk. Szerk. A Magyar Nemzet egy felmérés eredményeit közölte arról, hogy hazánkban a mai ember mi iránt érez nagyobb bizalmat, s a felmérés eredménye szerint a második helyen az egyház szerepelt. Ezt a valamivel korábbi vizsgálódást igazolta az is, hogy a politikai váltást átélt, súlyos veszteségeket szenvedő Románia megsegítésében is megőrizték az egyházak ezt a bizalmi pozíciót. Kétségtelen, hogy egyre nagyobb bizalom, elvárás irányul az egyház felé. Abban az eszmei és erkölcsi zűrzavarban, csalódásokban és kiábrándulásokban, ami a közéletben észlelhető, egyre többen várnak útmutatást, eligazítást, segítséget az egyháztól. (Idecsatolom külön pontosítás nélkül az izraelitákat is.) Csak az az aggodalmam, hogy az egyházak mai állapotukban tudnak-e valóságos segítséget nyújtani. Különbözik-e az egyházak képe annyira az általános lakossági képlettől, hogy lehet róluk példát venni, és utánuk elindulni? Aligha. Persze az egyház egy sereg dologban, gazdasági, társadalmi, tudományos, politikai kérdésekben nem tud segítséget adni. Ezt - gondolom - nem is várják tőle. De az egyháziak magatartásától igen. S itt az egyháziak alatt együtt értem az egyházak vezetőit, tanítóit és a gyülekezetek népét. S most már így kérdem: az egyháziak magatartása a fenti kérdésekben, illetve területeken különbözik-e egyáltalán vagy legalábbis annyira a nem egyháziakétól, hogy az segítőképes lehet. Ézt is nehezen hiszem. Mi teszi az egyházat segítőképessé? Tehát tény az, hogy az egyház segítségére szükség van. Azt sokan várják. Kétséges azonban, hogy az egyház mai állapotában ennek az elvárásnak meg tud-e felelni. Ehhez a feladatteljesítéshez az egyháznak megújulásra van szüksége. Gondolom, hogy ezzel az egyház munkásainak és tagjainak a többsége egyetért. Szorgalmazza is azt. A különbség csak abban van, hogy a megújulást, illetve annak sorrendjét milyen területen látják sürgősnek: személyekben - új választásokat, további személycseréket látnak elengedhetetlennek; szervezetüeg - új egyházi alkotmányt sürgetnek; munkaeszközök és munkamódszerek bővülésében - sajtó, kiadványok, hittankönyvek, az eddigieken túlmenő munkaalkalmak terén (bár ezeken a területeken már nem ütközünk határokba, legfeljebb anyagiak és munkavégzők tekintetében.)