Diakonia - Evangélikus Szemle, 1990
1990 / 2. szám - Szelényi Iván: Pontosító jegyzetek totalitarianizmusról és demokráciáról
SZELÉNYI IVÁN: PONTOSÍTÓ JEGYZETEK... 17 következő huszonöt évben ugyan nem ellentmondásoktól mentesen (expanziója párhuzamosan történt az ország eladósodásával), de mégis viszonylagos prosperitást biztosított a társadalom jelentős rétegei, fele-egyharmada számára. A politika ilyen defenzívájának fényében nehezen fenntartható a hatalmi monopóliumot birtokló elit, s a vele szemben álló passzív, tehetetlen tömeg hipotézise. A kompromisszumok útjára lépő kádárizmus korában a „Falak”-ról - Kovács András oly fontos, e kompromisszumok szellemét jól kifejező filmjének címére utalok itt - kiderült, hogy nem mozdíthatatlanok, értelmiség és káderelit, hatalom és társadalom kompromisszuma nem egy egyszeri aktus volt, s főként nem egy pusztán felülről lefelé gyakorolt kegy volt. É kompromisszum feltételeit értelmiség és kádereid, hatalom és társadalom állandóan újratárgyalta. Az elmúlt negyedszázad folytonos alku korszaka volt, olyan alkué, ahol a hatalom birtokosainak s a hatalomnak alávetetteknek egyaránt voltak lépései, senki sem volt teljesen kiszolgáltatva a hatalomnak, és senki sem rendelkezett korlátozatlan hatalommal. Ez eggyel több ok, hogy ne csak a totalitarianizmus fogalmával, hanem a „kollaboránsok” és „ellenállók” megkülönböztetésével is óvatosan bánjunk. Azok között, akik felnőtt fejjel végigélték ezt a huszonöt esztendőt érzésem szerint kevesen akadnak, akik időről- időre nem tették meg a maguk - az esetek jó részében ésszerű - kompromisszumait. Mint utaltam arra, az érett kádárizmus korszaka felülről kezdeményezett reformok s alulról épülő ellenállások bonyolult dialektikáján épült. A rendszer hivatalos ideológusai szerették a felülről jövő reformok fontosságát hangsúlyozni, mi, a rendszer kritikusai inkább arról írtunk, miért kényszerül az értelmiségi másként- gondolkodás, paraszti ravaszkodás, munkások teljesítmény-visszatartása, a második gazdaság növekvő gazdasági és politikai stabilizáló szerepe miatt az elit ilyen engedményekre, reformokra. Nagyobb távlatból író történészek dolga lesz, hogy a vitában a helyes mérleget rendszertámogató ideológusok s rendszerkritikus értelmiségiek között majd pontosan megvonják, de annyit azért már ma is tudunk, hogy a folyamatok kétirányúak voltak, hogy ezen a „pályán két kapura folyt a játék”, nem túlhatalmú elit s védtelen, passzív tömeg néztek egymással farkasszemet. Az államszocializmus legalábbis Magyarországon nem azért omlott össze, mert elitje nem volt kompromisszumra hajlamos. Pontosabb talán azt mondanunk, ez a rendszer azért omlott össze, mert a kompromisszumok csúszdáján előbb-utóbb eljutott egy olyan pontig, ahol a rendszer inkoherenssé vált, az uralkodó elit elveszítette az uralkodásra való akaratát s az uralomnak alávetett társadalom pedig megtanulta, önbizalmában megingott, ideológiáját és jövőbe vetett hitét elveszített elitjének többé már nem kell engedelmeskednie. Demokráciáról és polgárosodásról 1989 óriási eredménye, hogy az egész régióban a kommunista pártok arra kényszerültek,- hogy lemondjanak politikai monopóliumukról is, s elfogadják a többpártrendszerű parlamentarizmus elvét s a legtöbb országban biztonsággal szabadnak nevezhető választásokon küzdjenek meg a parlamenti helyekért más pártokkal. A többpártrendszerű szabad parlamenti választások s azokat megelőzően-követően a végrehajtott alkotmányos, jogi reformok, egy modem jogállam kereteinek a megteremtése országunkat egy demokratikus, polgári társadalmi fejlődés útjára terelték. Ahhoz azonban, hogy e demokratikus keretek között jól működő demokratikus intézmények működjenek, a társadalom szerkezetének is át kell alakulnia, államszocialista rendi szerkezetből polgári jellegűvé kell válnia. Ez utóbbi, vagyis a társadalom polgárosodása viszont korszakos feladat. E folyamat korszakos és konfliktuózus jellegét annál is indokoltabb hangsúlyoznunk, mert közelebbi múltunkban Magyarországon nem először jöttek létre a polgári jogállam törvényes és politikai feltételei, de idáig minden alkalommal a polgári fejlődés elakadt, ami a demokratizálódás folyamatát is vagy megakasztotta, vagy éppenséggel meg is szakította, helyébe jobboldali vagy baloldali tekintélyelvű rend
