Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 1. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 87 dius és mások. Ettől kezdve a pesti iskolai oktatást sem egyedül az addig kizárólagos kegyesrendi (piarista) gimnázium képviselte, hanem előbb elemi, polgári, majd al- és főgimnáziumi szinten az evangélikus oktatásügy is. Az iskola gyors felívelésének másik titka az volt, hogy magas kulturális igény jellemezte tevékenységét. Kazinczy Ferenc azt írja Emlékezéseiben, hogy mikor a 18. század végén Göttingenben járt, „azt mondták a professzorok, hogy soha még ott nagy reményű négy magyar egyszerre nem volt, mint az akkoriak, ti. Kis János és Németh László egy szobában, Schedius Lajos és Liede- mann Márton egy másikban, ugyanazon egy háznál...” Egyikük igen korán meghalt, de Kis János Sopronban, Lie- demann Márton Lőcsén, majd Kolozsvárott, Schedius pedig, mint iskolánk alapító felügyelője Pesten valóban elérte, hogy a magyar kultúra és pedagógia külföldön is elismerést arasson. Schediusnak már 1806-ban benyújtott, majd 1837-ben átdolgozott tanterve modern és időtálló volt: az iskolának autonómiát adott, aprólékos részletekben nem kötötte meg a tanárt; szigorúan megállapította az osztályok tananyagát; kívánatosnak tartotta a szakrendszer bevezetését, hogy a tanárok az egyes tárgyakban jobban képezhessék magukat. Csak a fellobbant nacionalizmus gátolta meg tervét, hogy a pesti evangélikus lelkészekből és tanítókból irodalmi társulatot szervezzen. Magas kulturális igény jellemezte a későbbiek során is Pest evangélikus iskoláját. Irányítói mind elemi, mind középiskolai igazgatói vagy iskolafelügyelői szinten egyben a magyar tudományos élet meghatározó személyiségei is voltak. Egy Tavasi Lajosnak, Hunfalvy Pálnak vagy Böhm Károlynak köszönhető, hogy az intézet növendékei minden fokon klasszikus műveltségre tehettek szert. Nem csak a későbbi „legendás fivér”, a Fasori Fiúgimnázium adott a világnak Nobel-díjas tudósokat; még a közös időkben, e falak között érettségizett az Ázsia-kutató Stein Aurél, a filozófus Lukács György, a zeneszerző Kálmán Imre vagy a festőművész Glatz Oszkár. A humán tudományok é? vészetek mellett számos olyan tanár oktatott és növendék tanult e falak között, akik a medicina, vagy a természet- és műszaki tudományok területén alkottak maradandót. Mikola Sándorra, a kísérleti fizika oktatásának hazai úttörőjére és Rátz László matematikaprofesz- szorra méltán büszke a Deák téri iskola ma is. Az iskolát 200 éves történetében vegyes nemzetiségű összetétele ellenére nemes patriotizmus, sőt elszánt hazafi- ság jellemezte. Schedius egy ideig maga is felügyelet alatt állt a Martinovics- féle összeesküvés leleplezését követő nehéz években, 1795 után. Vagy gondoljunk a szabadságharc és az azt követő Bach-korszak idejére. A próbás időkben az egy éven át iskolánkban tanuló Petőfi Sándor szelleme itt is sokakat megragadott. Magyar, német és szlovák nemzetiségűeket egyaránt áthatott az ezeréves haza szeretete. Székács Józsefnek bujdosnia kellett, Tavasi Lajos Pestről száműzve lett Iglóra, a pap-tanár Melczer testvérek börtönt viseltek. A Neugebäude, Josefstadt és Kufstein árnyai végigkísérték iskolánk hányatott múltját. Ezért is volt méltó gesztus a patrióta utódok hálás kegyelete 1937- ben a kufsteini emléktábla felállításával. Szép másolata előtt a folyosón tisztelettel állunk meg ma is. És a bátor helytállás folytatódott e falak között saját nemzedékünkben is. Sok ma élő egykori növendék említi hálával Kékén András és Szthelo Gábor evangélikus lelkészek nevét, akik akár a hitleri, akár a sztálini embertelenség súlyos éveiben váltak a mentő szeretet és bátor hazafiság példáivá. Múltunkat egybefogja a közép-európaiság gondolata. Kelet és Nyugat határán, a katolicizmus és az ortodoxia mesgyéjén, a felvilágosodás és a feudalizmus egykori ütközőpontján, a fejlett atlanti civilizáció és az Ázsiába torkolló térség között e kicsiny, jelentéktelennek tűnő sziget, az Insula Luthe- rana, a Deák téri evangélikus központ is számarányán felül jelentős tényezője volt — és lehet — kulturális és politikai életünknek. Fabiny Tibor
