Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 1. szám - Kulturális figyelő
88 KULTURÁLIS FIGYELŐ A külföldi egyházi sajtóból Az elmúlt év második felében általam betekintett külföldi egyházi sajtó sokszínű, sokféle tematikájából, úgy tűnik, egy visszatérő fő téma emelkedik ki: az ún. „kristályéjszaka” 50. évfordulója okán előtérbe került nagy történelmi és ma is égetően időszerű ügy — az egyház, kereszténység és zsidóság egymáshoz való viszonya. Az ún. „kristályéjszaka” 1938. november 9. éjszakája, a harmadik birodalom első nagy zsidópogromja már előrevetítette a „végső megoldás” (Endlösung), a Holocaust árnyékát. (Az eseményről lásd bővebben a Lelkipásztor c. folyóirat 1988/11. számában közölt cikkemet.) A Lutherische Monatshefte 1988/11. számának vezércikke is az 50 év előtti esemény felelevenítésével indítja a lapszám uralkodó témáját (az alábbiakban a külföldi cikkek címét magyar fordításban közlöm): „Amikor égtek a zsinagógák” (E. Warmers). F. W. Graf ismerteti Ch. Meier könyvét: Vierzig Jahre nach Auschwitz (Negyven évvel Auschwitz után), amely nem áll meg a történeti elemzésnél, hanem felveti a ma élő nemzedékek felelősségének és a múlt kísérteteivel való megbirkózása lehetőségének kérdését. A szám e témában legjelentősebb cikke a H. G. Brandt hannoveri főrabbival való beszélgetés, melynek címe („Még kísértenek az árnyak”) jelzi a tartalmat, ötven évvel a Holocaust és Auschwitz után még mindig küzdeni kell az antiszemitizmus kísérteteivel, s ami a legfélelmesebb: a legifjabb generációban is. Ezért a folyóirat (LMH) 1989. évi 2. száma újra előveszi a témát. P. Mertz cikkében („Auschwitz a mi történelmünk”, az alcím: „Még mindig tabu a múlt”). Hogyan birkózzanak meg a fiatalok a múlt árnyaival, ha az atyák — hallgatnak róluk? Félreértés volna azonban azt vélni, hogy itt valami sajátosan német problémáról van csak szó. Hogy mennyire magyar is, arra nemcsak a 600 000 magyarországi meggyilkolt zsidó hanfitár- sunk sorsa emlékeztet, hanem a mindig újra felbukkanó hazai antiszemitizmus jelei, mely immár nálunk sem tabutéma. S hogy mennyire európai és világ- probléma, arra többek között a svájci „Reformiertes Forum” folyóirat 1988. évi 44. számának cikke is emlékeztet: „Zsidóellenesség — keresztényvétek”. A kereszténység, az egyház és a teológia sajátos felelősségével foglalkozik az „Evangelische Theologie” c. folyóirat ennek a témának szentelt teljes 1988. 5. száma. K. Haacker a gyökereket tárja fel „A pogány zsidóellenesség elemei” c. tanulmányában. W. Schräge egy konkrét példán mutatja be — Jel 2,8—11 — egyes újszövetségi íráshelyek félre- érthetőségének végzetes lehetőségét. Hogyan hallgathatott az egyház akkor, amikor a zsinagógák lángba borultak, és mit tehet ma a keresztények és zsidók viszonyának megújulása érdekében? — e kérdésekre keresi a feleletet a Rajnai Egyház zsinatának nyilatkozata (1988. január 15.). Ugyanezt a kérdést vizsgálja J. Seim cikke is: „Jegyzetek a Holocaust értelmezhetőségéhez”. R. Stuhl- mann és D. Koch cikkei szintén az egyház vétkes hallgatásának, mulasztásainak, egyúttal azonban a zsidó—keresztény kapcsolat új látásmódjának és dimenzióinak problémakörét tárják fel. Hogy azonban voltak — ha kevesen is —, akik akkor sem hallgattak, hanem bátran szót emeltek, arra példaképp közli Hermann Diem, akkor ebersbachi (Württemberg) lelkésznek 1943 áprilisában Meiser württembergi püspökhöz intézett nyílt levelét. A Zeichen der Zeit c„ az NDK-ban megjelenő teológiai folyóirat 1988. évi 11. számát szintén ennek a témakörnek szenteli. Közli az NDK és NSZK protestáns egyházainak közös nyilatkozatát a gyászos 50. évforduló alkalmából. Ennek zárómondata: .......kérjük Istent, h ogy vezesse irgalmasságával a zsidókat és keresztényeket a jövendő közös útjára. Teljesítse a nekünk — zsidóknak és keresztényeknek — szóló ígéreteit”. fGroó Gyula
