Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 1. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 89 Elfelejtett értékeink A bonyhádi evangélikus gimnázium Az egyházi gimnáziumok újrafelfedezésének korát éljük. Most a Fasornak örülünk, de a többi evangélikus gimnázium múltját, máig érő szellemi kincseit sem szabad felednünk. Sopronról sok ismeretünk van; az utóbbi időben lelkes helytörténeti, iskolatörténeti munka nyomán az aszódi iskoláról, ennek vonzáskörzetéről is sok információnk van, de a bonyhádi gimnázium még mindig elfelejtett érték. 1986 nyarán, amikor a gimnázium 180. születése napját ünnepelte, néhány híradás és közlemény megemlékezett a jeles eseményről. A Bonyhádi öregdiák Szövetség ünnepséget szervezett. Ekkor leplezték le Ily- lyés Gyula emléktábláját, hiszen jeles költőnk 1914 és 1916 között ennek az iskolának volt a tanulója, s megnyilatkozásaiban sok jót mondott róla. Erre az ünnepségre Tamás Menyhért „Illyés Gyula művei és vallomásai tükrében” címen egy irodalomtörténeti értékű ösz- szeállítást készített, melyet az iskola szavalóegyüttese előadott. A gimnázium jeles tanítványokat adott a magyar művelődéstörténetnek. Köztük elsőként Petőfi Sándort — az iskola mai névadóját — említhetjük. 1831. szeptember 28-án íratta be Petro- vics Sándorné a fiút, aki két esztendeig tanult a még ekkor Sárszentlőrincen működő iskolában. Az elnéptelenedett Tolna-Baranyában a török kiűzése után 1699-ben indult meg a magyar, német és rác telpesek honfoglalása. A telepítéseknek lett az eredménye, hogy 1715-ben megalakult a tolna-baranyai esperesség hét anyagyülekezettel. Ebből kettő — Szentlőrinc és Szokoly — magyar volt, a többi öt — Varsánd, Kismányok, Tormás, Gyönk és Györköny — pedig német. A század végére már mintegy 30 gyülekezet tartozott a virágzó egyházmegyéhez. A Türelmi Rendelet után a dunántúli egyházkerületben új iskolaszervezési mozgalmak indultak. A győri főiskola felállításáért folytatott küzdelemnek az egyházmegyei iskolák megszervezése volt az első állomása. A Tolna-Baranyai Egyházmegyében az 1798. április 12-i tormási egyházmegyei gyűlésen Láger György kistormási lelkész javaslatára került elő először az iskolaalapítás gondolata. 1803. június 2-án Nagy István püspök elnökletével úgy döntöttek, hogy Szentlőrincen nyitják meg az iskolát. Gróf Apponyi Antal telket adományozott, míg az egyházmegye gyülekezetei gyűjtést hirdettek — nem eredménytelenül. 1806-ban az iskola megnyílt, és azt a célt tűzte ki maga elé, hogy hazafias érzelmű, a magyar nyelvben járatos tanítókat nevel, s a hároméves latin iskolák tantervét követve a magasabb iskolákba készülő ifjaknak alapot nyújt a főiskolai tanulmányokhoz. Az iskola híre jó tanárai révén egyre növekedett. 1870-ben Bonyhádra telepítették át a gimnáziumot a mai közgazdasági technikum épületébe, mellyel kultúrmissziót próbáltak teljesíteni az iskola vezetői a magyar nyelv érdekében. Az iskola új épülete 1882-ben épült, és végül újabb erőfeszítések árán 1906-tól megszerezte a főgimnáziumi rangot. Ordass Lajos püspök önéletrajzi visszaemlékezése szerint (aki szintén az iskola tanulója volt) „ez a gimnázium egyházunk — és talán hazánk — jobb iskolái közül való volt”. Az iskola történetének egyik küzdelmes korszaka 1940-ben indult. Akkor adta ki Spiegel-Schmidt Frigyes a „Memorandum evangélikus német gyülekezeteink égető kérdéseinek megoldásáról’” című röpiratot, mely szerint „a felébredt németség sohasem tekintené a sajátjának az egyházat, amelyben német lelkészek vannak ugyan, de a vezetés nem német kézben van”. A memorandum írója elemi iskolákat és a soproni és a bonyhádi evangélikus gimnáziumot követelte. Erre válaszul 1942 nyarán a bonyhádi evangélikus gimnázium tanárai bekapcsolódtak a „Hűség a hazához” mozgalomba, s ennek révén az iskolát sikerült megőrizni magyarnak. Szigeti Jenő
