Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 1. szám - Veöreös Imre: Az Újszövetség színgazdagsága. II. Pál apostol (első rész)
76 VEÖREÖS IMRE: PÁL APOSTOL A megfeszített és feltámadt Jézus Krisztus jelenléte a gyülekezetben, az egyes hívőben az igehirdetés, a keresztség, az úrvacsora által egyúttal azt is jelenti, hogy a jelenvoltának legnyilvánvalóbb helye, alkalma a gyülekezeti összejövetel, istentisztelet. Krisztusnak a gyülekezetben, egyházban való ottléte a Szentlélek működése által megy végbe. így mindaz, amit Pál a megdicsőült Krisztusról mond, a Szentlélek munkájába torkollik. A teljes összefüggést az apostol klasszikus szavai világítják meg: „Senki sem mondhatja: Jézus Ür, csak a Szentlélek által. A kegyelmi ajándékokban ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Űr ugyanaz. Különbségek vannak az (isteni) erő megnyilvánulásaiban is, de az Isten, aki mindent mindenben véghezvisz, ugyanaz” (lKor 12,3b—6). A Szentháromságról később kialakult hitvallás első nyoma az Újszövetségben ez az igehely. (Következik a második rész: Isten igazsága. Isten gyermekeinek szabadsága. Hűség Izraelhez. Az ismeretlen Jézus visszhangja.) . + «ÄS Imádság fárasztó nap után Uram, most Hozzád imádkozni? Nem! Ez nem megy! Inkább szívesen aludnék már, tekinteted védelme alatt. Este jobb ez így talán . .. Csak semmi új gondolat már, csak semmi töprengés! Csak semmi ne zavarjon! Szótlanul — legalább ilymódon adhatnám át Neked magam. Már nem akarom többé kihúzni kezeid közül magam, inkább átadom magam mint egy nyugtalan gyermek kezeidbe .. . A gondok túlságosan szorítanak és nyomnak este, ilyenkor már nem tudok megbirkózni velük. Késő van. Túlságosan későre jár. Éppen ideje lenne már aludni, de nem megy. Jaj! Meg kellene még írnom azokat a leveleket.. . Nem, majd talán holnap. Uram! Taníts meg pihenni, taníts meg nyugodni. Tanítsd meg nekem, hogy hagyjam a dolgokat, és többé ne akarjak mindent elintézni elalvás előtt. Néha már úgy teszek, mintha mindent, de mindent csak én tudnék rendbe rakni, s mintha minden tőlem függne ... Taníts meg arra, hogy elfogadjam, valóban fáradt vagyok — anélkül, hogy ez a tény bosszantana. Még én is fáradt lehetek... Hadd fogadjam el ezt anélkül, hogy betegesen ideges lennék amiatt, hogy nekem is, ha nevetséges is, szükségem van álomra, nyugalomra, pihenésre! Uram! Taníts meg, hogy merjem egy kupacban hagyni papírjaimat, irataimat, cikkeimet — anélkül, hogy arról beszélnék, a munka a hobbim, ember- feletti, amit én dolgozom, munkamániás vagyok, én mindent tudok .. . Taníts meg arra, hogy valóban le tudjak zárni egy napot... Különben talán még meghalni sem tudok egyszer . . . Hiszen még lesz munka, amit magam után hagyok . .. Taníts meg arra, hogy más vagyok, mint Te, hogy én nem vagyok Te, hogy nem vagyok Isten!.., Hafenscher Károly átdolgozása,
