Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989

1989 / 2. szám - Kabdebó Lóránt: Weöres Sándor és irodalmunk múltja

KABDEBÓ LÓRÁNT: Weöres Sándor és irodalmunk múltja 29 „Szüntelenül lobog főnix-világunk”. Pindarosz, Horatius, Ungvámémeti Tóth, Ba­bits. Századok, ezredek: ívek az irodalomtörténetben. De azonosságok a mindenkori jelen pillanatban. így építette bele versébe a következő az előzőt. Ekként a dal is legyen örökkön új, a régi eszme váltson ezer köpenyt, s a régi forma új eszmének öltönyeként kerekedjen újra. Egyazon fennkölt pátosz, etikai magatartás, feladatvállalás és „kultúrális metafo­ra”. Hiányzana a sorból Ungvámémeti Tóth. Ha Kazinczy nem biztatta volna, ha We­öres jelenünkbe nem idézné. Belőlünk hiányzana. De valóban lehet századok múlva változtatni értékrendeken? Vannak rá klasszikus példák. De ahhoz, hogy lehessen változtatni, szövegekre van szükség, kiadott hiteles változatokra. A füosz munka becsületére és lehetőségére. Persze, ha van ihletett mester, korszakos nagy művész: rátalál a kapcsolódási felü­letekre. A semmiből is. Weöres Sándor megkereste magának a Psyche körüli világot. De milyen szerencse, hogy voltak ugrásra kész filoszok, akik utóbb segítették, antoló­giává fejlesztették az egyszeri remekmű sugallatát (mely összecseng Kazinczy „fen­tebb stil” elméletével és igényével is): nemcsak utókora vagyunk a régebbi irodalomnak, kultúrának, kornak, hanem az bennünk él időtlenül, - a számunkra adott jelenben. A jelenetek összecsengenek, átjátszanak egymásba, kiegészülnek. Az őskép gazdag sokféleségében testesülnek meg jelenünkben: ezt a sokféleséget kell vonatkoz­tatni. Ha a sokféleséget sikerül átélni, - közelebb juthatunk önmagunkhoz. Egy-egy műben és egy-egy olvasatban összerímelnek évszázadok és évezredek. Vissza és előre. A meghatározó jelenben; Pilinszky sorával: „a jelenidő vitrinében égek!” Uram és Istenem! Ajándékozz meg értelemmel, mely megismer téged,; odaadással, mely té­ged keres; bölcsességgel, mely megtalál; olyan viselkedéssel, mely néked tetszik; állhatatosság­gal, mely bízvást vár reád; s bizalommal, mely végül is mindenestől bír tégedet. Aquinói Tamás (1225-1274) Istenem, erősíts meg Szentlelked által. Erőd tegye erőssé szívemet, hogy megszabaduljak min­den mihaszna aggadalomtól és szorongástól. Es hogy el ne téríttessem különféle kívánságok­tól, akár értékes, akár értéktelen dolgokra irányulnak azok, hanem tudjak szemlélni mindent az ő múlandóságukban. Ruházz föl bölcsességgel, Uram, hogy megtanuljam: téged kell min­denek felett keresni és megtalálni. Vígy engem egyenesen célba. Kempis Tamás (1380-1471) Úr Jézus Krisztus, ki az elveszettek megmentésére jöttél a világba, ki otthagytad a kilencvenki­lenc juhot, hogy az eltévedtet megkeressed: kutass föl engem is bolyongásom tévútjain, ahol el­őled s az emberek elől elrejtőzni igyekszem. Jó pásztorom, hadd halljam meg hangodat, hadd ismerjek rá és hadd kövessem. Yören Kierkegaard (1813-1855) Urunk, nem akarjuk, hogy bármi ijesztés erőt vehessen rajtunk, sőt olyanoknak kívánunk bizo­nyulni, akik tudnak egy egészen más, magasabb támaszról, aminek e világ nincsen birtokában. Mások földi hatalmukra, szerencséjükre támaszkodnak, minket viszont az vigasztal, hogy Iste­nünk van! S ő minden bizonnyal megsegít. Luther Márton (1483-1564) Scholz László fordítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom