Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Jánosy István: Eszmélet (vers). W. S. emlékére
JÁNOSY ISTVÁN Eszmélet W. S. emlékére 1.1. Minden, ami térben és időben létezik, létezik a tértelenben és az időtelenben is, vagyis Istenben, kiben nincs soha változás. Isten annyiban rendel el eleve mindent, amennyiben Őbenne nincsen fönt, lent, előbb, utóbb, de a tér - időben az „arasznyi létű” embernek szabad akaratot ád. 2. Fiát, Jézust se nem szülte, se nem alkotta, mert az éppen olyan örök változatlan, mint Ő, mint ahogy a legkisebb pacsirta, féreg, macska is. A tértelen-időtlenben minden kis parány: örök, ezért ezeknek ugyanolyan tisztelet jár ki tőlünk, mint a Minden Istenének. Ezért a legnagyobb bűn: az ölés, mert minden lény olyan örök érték, mint magunk. 3. Isten jó-e vagy rossz?: Minthogy a rossz is tőle jön: földrengés, szökőár, vulkánkitörés - Ő nem lehet jó. Ám mivel szerető anyaként gondot visel ránk - Ő mégis jó. De az ember által cselekedett gonosz: ölés, kínzás, ármány, háború - nem Istentől van, ez az ember műve! 4. Rajtunk áll, hogy ezt a kapott életet alkotásként formáljuk vagy átaludjuk. A legnagyobb kísértő: a kényelem, és annak fattyúgyermeke, a megalkuvás.
