Diakonia - Evangélikus Szemle, 1989
1989 / 2. szám - Hafenscher Károly: Protestantizmus?
24 HAFENSCHER KÁROLY: Protestantizmus? rét helyzetben teszi, nem általánosságban. Életében a kegyelem ölt testet és jelenvalóvá lesz. A hit szeretetté formálódik és az új teremtés módjait mutatja be, az új lét atmoszféráját, életérzését hozza; ennek nyomait tapasztaljuk a kultúrában és az erkölcsben is. Amit „protestáns profanitásnak” (a szent hiányának) mondanak, Tillich nem úgy értékeli, hogy a protestantizmusban eltűnik a szent, hanem úgy, hogy a profánt, a világit is szentté teszi az új lét. Nincs többé kettéhasadt élet: szent és profán. Az autonóm, öntörvényű mai embert is megszólíthatja a protestantizmus abban a tudatban, hogy profánnak vélt világa is a Szenthez tartozik. Trillhaas érdekes módon azt állítja, hogy az ún. protestáns probléma onnan származik, hogy a 17. századi protestáns ortodoxia a reformáció leegyszerűsített és tágö- lelésű egyházfogalmát újra bonyolulttá tette. Üdvintézménnyé vált a protestáns egyház is és a kérdés az lett, melyik az igazi egyház. A 19. században újra előkerül a protestáns identitásnak a kérdése az egyházról szóló teológiai tanítás szerint. Széles ismerettel mutatja meg, hogy akár a később katalizált Newman anglikán érsek, akár a népegyházi keretekben gondolkodó dán evangélikus Grundtvig, akár Lőhe, L. Harms, A. Vilmar, Th. Harnack közelít a protestantizmus létének kérdéséhez, mindig az egyház léte felől teszi. Ugyanebbe a vonalba esik az egyházát élesen bíráló Kierkegaard is, aki azzal támad, hogy az egyház elpolgáriasodott, lepaktált az állammal és a világgal, s így elveszítette hitelét és „igaz egyház” voltát. Trillhaas szerint mindez eltérés a lutheri gondolkodásmódtól, ahol Jézus személye, evangéliuma, a bűnbocsánat hirdetése, a szentségekben aktív krisztusi Lélek áll az érdeklődés központjában. Luther még nem gondolkozott a későbbi protestáns gondolkozásformákban. A teológia történetét ismerni és kutatni fontos, de úgy gondolom a mából kell indulni. Abból, amit többször érzékeltettem: van-e létjogosultsága a protestantizmusnak? Mi a mondanivalója? A régi ún. váltanok ma már nem jelentenek áttörhetetlen falat. A protestantizmus nagyjai között (Luther, Kálvin, Zwingli) mutatkozó ellentétek az átlag protestáns hívő számára alig követhetők. A pozitív összekötő kapcsot, értéket, sajátosságot kell keresni, és ez lehet a SOLUS CHRISTUS. Ez az ősi „satis est”, az egységhez elég mérték, vagyis az elegendő egyetértés kifejezése ma. Urunk, Istenünk! Számtalan utad van, csöndes, zajtalan utak, melyeken valóra váltod azt is, ami lehetetlennek tűnik. Tegnap még semmi sem látszott belőle, ma is alig valami, ámde holnapra tökéletesen kész. Mi pedig csak utólag visszatekintve vesszük észbe, mily észrevétlenül hoztad létre azt, amit mi nagy lármával sem tudtunk nyélbe ütni. Gotthelf Jeremias után (1797-1854) Légy nekem segítségemre, Uram, hogy a bonyolut dolgokat a hit fényében tisztázzam. Ami meg teherként nyom, azt a bizalom erejével változtassam másra. Te szeretsz engem és ez már válasz minden kérdésemre. Add, hogy válaszod bátorítson, ha a továbbhaladás nehezemre esnék. Romano Guardini után (1885-1968) Uram, én arra kértelek: gyújts nekem fényt, hogy biztos lábon indulhassak a bizonytalanok elébe! Te azonban így válaszoltál: Menj csak bele a homályba és tedd kezed az enyémbe! Az jobb a fénynél s az ismert útnál is bizosabb! Kínából Scholz László fordítása
