Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Martin Luther King Gandhiról
60 GADÓ PÁL: FOGYATÉKOS EMBERTÁRSAINKÉRT Meggyőződésem, hogy az ilyen emberi összefogás, szövetkezés Istennek nagyon is tetsző, ezért bízom segítségében, hogy ezek az elképzelések nem maradnak az utópia szintjén, hanem valóra fognak válni. JEGYZETEK 1 WHO Dokumentum A29 (INF. DOC.) 1. Genf. 1976. április 28. 2 Czeizel Endre: Egy orvosgenetikus etikai gondjai. Kossuth Könyvkiadó. Budapest, 1983. 3 WCC Report of Consultation on Humanity and Wholeness of Persons with Disabilities, Sao Paolo, Brazil. 1981. november 23—30. 4 Hur manga? Egyedi kiadvány. Svéd Rehabilitációs Intézet, 1984. 5 Magazin Mobil, Ausztria. 1985. március. Martin Luther King írásával emlékezünk Gandhira halála 40. évfordulóján , K . Egyszer, egy vasárnap délelőtt Philadelphiába utaztam, hogy meghallgassam dr. Mordehai Johnsonnak, a Howard Egyetem elnökének hitszónoklatát. Éppen akkor tért vissza indiai útjáról. Rendkívül lenyűgözött, ahogy Mahátma Gandhi életéről és tanításáról beszélt. Szónoklata annyira fölvillanyozott, hogy a gyülekezetből való távozásom után körülbelül féltucat könyvet vásároltam Gandhi életéről és működéséről. A legtöbb emberhez hasonlóan én is hallottam már Gandhiról. Azonban sosem foglalkoztam vele behatóan. Amikor most könyveit olvastam, nagyon megragadtak azok az akciók, amelyeket az erőszak nélküli ellenállás jegyében indított. Különösen nagy hatással volt rám a „só-menet”, a gyakori böjt és a szatjágraha egész elképzelése. Ahogy elmélyültem Gandhi filozófiájában, egyre kevésbé kételkedtem a szeretet erejében, és ekkor vált bennem világossá első ízben, mekkora erő lehet a szeretet a szociális reformok végrehajtásában. Mielőtt megismertem Gandhi műveit, úgy véltem, hogy Jézus etikája csak személyes vonatkozásban hatékony. Az volt az érzésem, hogy a „tartsd oda másik orcádat is” és a „szeressétek ellenségeiteket” filozófiája csak az egyénnek egy másik egyénnel szemben keletkezett konfliktusában alkalmazható. A faji csoportok és a nemzetek vonatkozásában elkerülhetetlennek, szükségszerűnek tekintettem a realisztikusabb megoldást. Gandhi könyveinek elolvasása után azonban be kellett látnom, hogy mélyen tévedtem. Valószínűleg Gandhi volt a történelemben az első nagy személyiség, aki Jézusnak a szeretetről hirdetett erkölcstanát az egyének közötti közvetítés eszközéből, erőteljes és széles körben alkalmazott hatékony társadalmi erővé változtatta. A szeretet Gandhi számára a szociális és politikai átalakulás hatalmas erejű eszközévé vált. Abban a módban, amellyel Gandhi a szeretetet és az erőszaknélküliséget érvényesítette, fölfedeztem a szociális reformnak azt a módszerét, amelyet hosszú hónapok óta kutattam. És Gandhi filozófiájában megtaláltam az intellektuális és erkölcsi megnyugvást. Atlanta, 1958.
