Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Rédey Pál: Alsószeliben jártam
RÉDEY PÁL Alsószeliben jártam Néhány család életének utánajártam, akiket Szlovákiából a lakosságcsereegyezmény során 1947-ben Magyarországra telepítettek. Bonyhádra Tardos- keddről katolikusok, Kisvejkére Alsószeliből evangélikusok kerültek át. El kellett hagyniuk szülőföldet, iskolát, templomot, temetőt, megszokott utcákat, házakat, amelyekhez a kötődés minden emberben mély. Hontalanságuk szimbóluma egy-egy vagon lett, amely egyik állomásról a másikra döcögött velük, mivel a magyarországi falvak már nem győzték nyelni a hullámokban érkező telepeseket. A vándorló családok még itt, Magyarországon is szétszakadtak egymástól. Az alsószelieket legalább 26 községben telepítették le. Az új környezet idegen volt számukra: ellenszenvvel fogadták őket, többségük idegen etnikai környezetbe került. Kisvejkén például svábok közé, akik katolikusok voltak, s hagyományaik, szokásaik elütöttek a széliekétől. Az épp kezdődő társadalmi átalakulás a beilleszkedésnek, gyökeret eresztés- nek vált kerékkötőjévé. A maguk mögött hagyott szülőfalu megrázkódtatása legalább ilyen méretű volt. A csehszlovák kormányrendelet pergőtüzében hosszú időn keresztül létbizonytalanság uralkodott a magyar falvakban. Kisebbségi jogfosztottság, cseh vidékre való áttelepités pánikjában éltek a hátramaradottak. A bizonytalanság lélekölő helyzetében csak tengődni lehetett. S mindez legalább 400 ezer embert érintett. Különösen érdekelt annak a Tolna megyei kisvejkei evangélikus gyülekezetnek a helyzete, sorsa szülőföldjükön, ahonnan elsodródott a 200—220 család, közel 700 ember. 1985 nyarán végre eljutottam Alsószelibe. Alsószelit — ma Dőlné Saliby — 1490-ben említi először egy oklevél. Egy 1718-as kimutatás 43 jobbágycsaládot tüntet fel, neveik túlnyomó többségében megegyeznek a mai lakók neveivel: Szűcs, Takács, Palkovics, Futó, Ka- jos, Kovács, Mézes, Szalay, Varga, Göndör, Szabó. Valamelyest a vizek miatt arrébb húzódott a község a századok során. Arra az egyetlen magasabban fekvő helyre, amelyen ma is fekszik. Komáromtól, ahol átkeltem a határon, folyókat, csatornákat szel át az országút. Hol gátak tövében, hol töltésen halad az utas. A terep sík, sehol egy domb, hegy. A föld feketebarna és zsíros, a növényzet fejlettebb, mint hazai tájainkon. Itt, Alsószeliben a dűlők nevei még ma is magyarul szerepelnek. Pedig már régen nem Pálffy-birtok. S nem is magángazdaságok szabdalják a határt. A felsőszeli tsz műveli óriási tagokban. A nép ajkán azonban „Teleki”,