Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Kulturális figyelő
KULTURÁLIS FIGYELŐ 93 Elfelejtett értékeink Híradás a régi Cinkotáról A tavaly elhunyt Blatniczky Jenő emlékére Tizenhét éve már, hogy a budapesti XVI. kerület néhány lelkes patriótája, köztük Blatniczky Jenő nyugalmazott evangélikus lelkész arra szövetkezett, hogy a település múltját feltérképezi. Ehhez a kerülethez tartozik ma a régi Cinkota. Blatniczky Jenő családja három nemzedéken át volt lelkésze a falunak. Az anyaggyűjtés fáradozása vezetett el 1971-ben a Corvin Klub megalakításához. Ez a helytörténeti kutatógárda adja ki a Corvin Hírnök című időszaki sokszorosított lapot. Cinkotáról az 1074-es mogyoródi csatával kapcsolatban találjuk az első híradást. Kálti Márk a bécsi Képes Krónikában azt írja, hogy Géza és László hercegek seregei megszállottak egy helységben, melynek Cinkota a neve. A régészek megállapítása szerint akkor már részben állhatott az a kőtemplom, mely 1050 és 1150 között épült, melynek falait az 1776-ban épített műemlék templom nyugati szárnya rejtegette. 1984-ben ezeket az ősi falakat gyönyörűen rendbehozták. A templom történetét Blatniczky Jenő írta meg a Corvin Hírnök 1983. évi füzetében. A XV. századi gótikus templom falaira épült 1709-ben az evangélikus templom, amelyet 1776-ban kereszthajóval bővítettek. A műemlékvédelem felfigyelt arra, hogy a homlokzat előtti torony jobb oldalán gótikus ajtókeret volt látható, bal oldalán ugyanilyen, befalazva. 1974-ben régészeti kutatást végeztek a templommal kapcsolatban. Ennek nyomán kiderült, hogy a feltárt kváderborítású fal még a román korban épült. Találtak egy XII. századi sírt, sőt egy korábbi épület alapfalát is sikerült feltárni. Az Árpád-kori templomot 85 cm vastag kőfal vette körül, melynek egy része megmaradt. Az első templom a tatárjárás idejében pusztult el, bár a nyugati és a déli fala megmaradt, sőt még rózsaszín vakolatdarabok is maradtak a majdnem négyzetalakú templomból. A tatárjárás után Cinkota birtokát a Nyulak szigetének apácái kapták meg IV. Béla királytól. A megrongálódott épületet a XIV. század második felében újjáépítették. Az Árpád-kori kvá- derkövek mellett az új falakat tört kövekből emelték. A török hódoltság idején a budai pasa erre a területre is kiterjesztette hatalmát. A törökök és a különböző zsoldos seregek rablóhadjáratai nyomán a község lakói szétszóródtak az országban. 1690-ben Cinkota — elhagyott helyként szerepelt a nyilvántartásokban. Ekkor telepítették újra a falut. Beniczky Tamás, a falu földesura Zólyom megyei birtokáról, Micsinyéről hozatott szlovák evangélikus telepeseket, és szerződésben kötelezte el magát arra, hogy segítséget ad a templom, a papiak, az iskola, a tanítói lakás és a jegyzői lak felépítésére. A megújult község központja a templom volt. 1708- ban épült egy barokk stílusú templom, amit hamarosan kibővítettek; 1774-ben kértek erre Mária Teréziától engedélyt. Ekkor készült el a máig álló templom Jung József építési tervei szerint, aki 29 éves korában jött Brünnből Hatvanba, és 1773-ban lett pesti polgár. Egész sor remekbe készült kastély, középület és templom dicséri máig művészetét. Köztük van a sziráki evangélikus templom is. Jung József Cinkotán a régi templomok maradványait gondosan belefoglalta az új épületbe. Enél- kül nem maradtak volna ránk az Árpád-kori kövek. A falu meg a templom sorsát a falu
