Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988

1988 / 1. szám - Fabiny Tamás: Nyolc év mérlege. A gyenesi ifjúsági konferenciákról

70 FABINY TAMAS: AZ IFJÚSÁGI KONFERENCIÁKRÓL vagyis egyetlen nap 8—9 különféle program! Ez egy hét során ötvennél is több alkalmat tesz ki, ezért talán nem túlzás azt állítani, hogy sűrítve szinte egyévnyi anyagmennyiséget kapnak a résztvevők. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az itteni munkát a gyülekezetben végzett folyamatos pász­toroláshoz lehetne mérni: az adatok csak a mennyiségre utalnak. Az viszont elképzelhető, hogy a fiatalok segítséget, lökést kapnak az otthontaláláshoz. Visszajelzések tanúsítják, hogy Gyenest járt fiatalok maguk szorgalmazzák lelkészüknél, hogy náluk is legyen rendszeresen ifjúsági óra. Az otthoni is­tentiszteleteken — legalábbis kezdetben — általában nagyobb lelkesedéssel vesznek részt, s nem ritka, hogy külön feladatokat is vállalnak, pl. az öre­gek gondozásában vagy a zenei életben. Mindez azonban sajnos korántsem mindig valósul meg ilyen szépen: nem ritka az a vélemény sem, hogy „Gye- nes az más”: ott természetesebb a közös imádkozás, a hitről való beszélgetés, az éneklés. (Tárgyi ismeretek) A konferenciák során rendkívül hangsúlyosak a közös­ségépítés alkalmai, sok énekléssel, játékkal, beszélgetéssel, de ez összhang­ban áll az ismeretekben való gazdagodással. Az előadások, vitakörök, fóru­mok ezt a célt szolgálják, mindig egy többé-kevésbé behatárolt téma — pl. a tízparancsolat, az úrvacsora vagy a 3. hitágazat — jegyében. Az előadáso­kon jegyzetelnek a résztvevők, majd az elhangzottakat kisebb körben vagy plénumon beszélik meg. A fórumokon — olykor meghívott vendégelőadó­val — egyházunk és társadalmunk aktuális kérdéseit lehet megvitatni: pl. a mai ifjúság helyzetét, a lelkészképzést vagy ökumenikus kérdéseket. Az utóbbi évben útjára indult egy sorozat, amelynek keretében századunk leg­jelentősebb teológusait ismerhetik meg a résztvevők; első alkalommal a mártír teológus Bonhoeffer életéről és tanításáról kaptak képet. Ezekkel az előadásokkal az érettebbek magasabb igényeit próbáljuk kielégíteni. (A jelentős életkori különbségek miatt állandó problémát okoz, hogy ho­gyan lehet egyszerre minden réteghez szólni.) Nagy hangsúly esik a biblia- ismeret növelésére, ezért nemcsak a bibliakörökben, de áhítatokon, előadá­sokon is nyitva vannak a bibliák, de megvan a lehetőség egyéni elcsendese- désre, bibliaolvasásra is. A Szentírás egyes kijelölt szakaszait előre elolvas­sák a résztvevők, s általában játékos vetélkedő keretében adnak számot is­mereteikről. (Űj módszerek) A gyülekezetbe való beépítéssel nem áll ellentétben új módszerek alkalmazása. A fent vázolt tárgyi ismeretközlés mellett ezért pél­dául az érzelmek is szerepet kapnak: áhítatok hangoznak el gyertyafénynél vagy tábortűznél, a befejező istentisztelet színhelye az árnyas kert, nagy szerepet kap az éneklés és a zene. A fiatalok kreativitása valóságos kincses- bánya lehet: szívesen adnak elő kisebb darabokat, dramatizálnak bibliai történeteket, készítenek faliújságot, komoly vagy vidám műsort stb. Dia­vetítés nemcsak élménybeszámolókra vagy illusztrálásra alkalmas, hanem — megfelelő asszociatív szöveg és zene összeválogatásával — meditációra is. Olykor szerepet kap a video vagy a film is. A gyakorlat megmutatta a fiata­lok érzékét a jelképes cselekedetek iránt, ami elvezethet a liturgia mélyebb átélésére. Két apró példa erre az istentiszteleti életből: a gyónást és a fel- oldozást egyszer azzal a jelképpel is kifejeztük, hogy mindenki sorra oda­lépett egy, az oltár mellett felállított sárral teli edényhez, kezét összesarazta, majd egy másik edény tiszta vizében leöblítette azt. Hasonlóképpen átélhető az egymással való megbékélés azáltal, hogy ki-ki kezet fog a közelében ülőkkel, megöleli, megcsókolja őket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom