Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Rédey Pál: Alsószeliben jártam
62 RÉDEY PÁL: ALSÓSZELIBEN JÁRTAM „Zsellér” földek maradnak, és változatlanul így mondják: Tövisszegre, Má- cára, Tilalmasra, Borjúk mezejére megyünk. Gátas, Ekecsakla, Sziget, Kis- vízmelléke sok vízre utal. A falu északi határában 1849. június 22-én volt a zsigárdi csata. „Elővér-major”, valamint az Alsóhatár egyik dűlője, „Vérkő” ekkor nyerte nevét. A két község, Alsó- és Felsőszeli között a kapcsolat a legrégebbi időktől fennállt. Nyilván a birtokok oldalági öröklésével különültek el a falvak is egymástól. Felsőszeli, a Thurzó-birtok a reformáció óta evangélikus. A Thurzó család még templomot is építtetett. Ám 1681-től száz éven át itt sem lehetett istentiszteletet tartani. II. József idején az evangélikusoknak kedvezett a helyzet. Míg korábban elvették a felsőszeliek templomát, most Prónai László azt ajánlotta, Alsószeliben legyen az anyaegyház, Felsőszeli pedig ennek fi- liája. Alsószelinek ugyanis ekkor volt egy fatemploma, és a két település alig néhány kilométerre esett egymástól. Felsőszeli erről hallani sem akart, és 1787-ben hozzáfogott saját templomának építéséhez. Lelkész és iskolamester azonban innen oda, onnan ide rendszeresen vándorolt. Mindkét község lakói színmagyarok, jobbágyok és zsellérek voltak, fejlődésük és gyarapodásuk párhuzamosan ment végbe. Kolera, árvíz, tűzvész, aszály egyaránt sújtotta őket. Az alsószeli krónika tartalmaz egy rendkívül érdekes és részletes urbáriumot 1768-ból: ekkor 118 örökös jobbágy család, 61 saját házzal rendelkező és 40 más háznál lakó zsellér élt a községben. A múlt század derekáig az örökös jobbágyok száma 17-tel gyarapodott, és némiképpen csökkent a zselléreké. Az örökös jobbágyok az evangélikus egyházhoz, míg a zsellérek a katolikus egyházhoz tartoztak. A község két felekezete szinte egy időben építi templomát. A kisebb katolikus templom román stílusban 1875-ben készül el. Az evangélikus, a régi fatemplom helyén, neoklasszicista stílusban 1877-ben. Jelenleg a katolikus egyház Felsőszeli filiája, az evangélikus egyház önálló. Lelkésze a szlovák, német, magyar nyelvet beszélő Regitko Mátyás, aki szerint Rásó Mihály lelkészkedése alatt épült az 1200 férőhelyes templom. A két felekezet a háború előtt iskolákkal is rendelkezett. Színmagyar környék vette körül nem is olyan régen ezeket a községeket. A Kis-Duna által átkarolt Csallóköz és Mátyusföld falvai ősi magyar települések, zárt etnikai egység. Komárom és Pozsony megyében, a Duna bal partján magyar települések sora húzódott meg. Alsószelitől északra a néhány kilométerre levő Deáki középkori bencés egyháza Pannonhalmával tart még ma is szoros kapcsolatot. Itt készült 1183 és 1210 között legrégibb ösz- szefüggő magyar nyelvemlékünk, a Pray-kódexben őrzött Halotti beszéd és Könyörgés. „Látjátok feleim szümtükkel..zsongott lelkemben, amikor a középkori templom küszöbét átléptem. Az agg plébános a magyar lelkészutánpótlás nehézségeiről szólt, és idézte a Halotti beszédet. Legújabb kori történetírásunk fekete lapjai közé tartozik a zsidóság holocaustja. A hitleri győzelem esetén minden bizonnyal ez a sors várt volna a szlávságra is. De sötét tintával kellene megírnunk a háború végeztével beállt, tömegméreteket öltő bosszúhadjáratokat is. Hatalmas etnikai csoportokra várt egy „általánosnak” mondott és gyakran nemzetközi jóváhagyással történt „rendezési elv”. Azonban a „megállapodások” nélkülözték a humanitás és az emberi jogok elemi feltételeit. „Telepítéspolitikának” nevezzük ezeket a tömegméretű kényszermozgásokat. A legnagyobb éppen hazánk területén ment végbe.
