Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988

1988 / 1. szám - Walter Lüthi: Krisztus feltámadása

WALTER LÜTHI Krisztus feltámadása A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária oda­ment a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírról. Elfutott tehát, elment Si­mon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették!” Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. Együtt futott a kettő, de a másik tanítvány előrefutott, gyorsabban, mint Péter, és elsőnek ért a sírhoz. Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de mégsem ment be. Nyomában megérkezett Simon Péter is, bement a sírba, és látta, hogy a leplek ott fekszenek, és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve, egy másik helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és lá­tott, és hitt. De még nem értették az írást, hogy fel kell támadnia a halálból. A ta­nítványok ezután hazamentek. Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba, és látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb a Jézus teste feküdt: az egyik fejtől, a másik meg lábtól. Azok így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” Azt felelte nekik: „Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették.” Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az. Jézus így szólt hozzá: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg ne­kem, hova tetted, és én elhozom.” Jézus nevén szólította: „Mária!” Az megfor­dult, és így szólt hozzá héberül: „Rabbuni!” — ami azt jelenti: Mester! Jézus azt mondta neki: „Ne érints engem, mert még nem mentem fel az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.” Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat”, és hogy ezeket mondta neki. (János 20,1—18) Amikor itt Mária Magdaléna meglátja a feltámadott Urat, és először azt gon­dolja, a kertész az, akkor ez nem az egyetlen tévedése, amelybe húsvét reg­gelén beleesik. Nyomban következik egy második, még lényegesebb. Tudni­illik amint a kertészben Urára ismer, először azt hiszi, a halottak közül e földi életbe tért vissza. Nyilvánvalóan Lázár feltámadására gondolt. Miként ott a halott testvér nővéreinek visszaadatott, úgy ajándékozta vissza Isten Jézust most az övéinek. E tévedés következménye, hogy Mária Magdaléna Meditációul szolgál az itt következő igehirdetés. W. Lüthi, századunk egyik jelen­tős prédikátora a húsvéti elbeszélés egyszerű megelevenítésével emeli ki írásma­gyarázata alapmondanivalóját: Krisztus nem a földi életre támadt fel, s ebből vonja meg következtetéseit húsvét „hasznáról” a földi életünk számára — 1942- ben, máig sem fakuló időszerűséggel. (Walter Lüthi: Johannes. Basel é. n. Rein­hardt.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom