Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 1. szám - Szilágyi András: Úrvacsorai kanna és keresztelőtál a XVII. századból
36 SZILÁGYI ANDRÁS: ŰRVACSORAI KANNA ÉS KERESZTELÖTÁL A műtárgy készítése idején tehát ez az újszövetségi példázat, minthogy sajátos jelentés hordozója lett, különös aktualitást nyert. Az emmausi vacsora szerepeltetését e tárgyon ugyancsak jól felismerhető szempont indokolja. E téma itt az Utolsó vacsora eseményére, azaz a Passió felidézésére-kezdetére utal, s így az ötvösmű — az úrvacsorái kanna — rendeltetésével, a liturgiában betöltött funkciójával áll kapcsolatban. Azt az összefüggést, amely itt, a három vésett ábrázolás között fennáll, a jelenetek feliratai világítják meg. Ezek közül kettő az újszövetségi Szentírásból, annak lutheri fordításából származik: „Herr, hilf uns, den(n) wir verderben”1, „Herr, bleib bey uns, den(n) es wil(l) Abend werden.”2 A harmadik felirat viszont nem bibiliai eredetű, ez Luther „Vom Himmel hoch da komm ich her” kezdetű, ismert karácsonyi énekéből a nyolcadik strófa kezdősora: ,,Bis(s) wil(l)kom(m)en du edeler Gast.”3 A pásztorok köszöntése a megváltást hozó Istengyermekhez, ebben az összefüggésben, sajátos módon összecseng a tanítványok fohászával és könyörgésével Krisztushoz, aki vigaszt és menedéket nyújt. E tárgy esetében a „Biss wilkommen ...” felirat mellett a két bibliai passzus is az istentiszteleteken felhangzó gyülekezeti énekeket idézi; az ábrázolások ily módon egy világosan körvonalazódó, sajátos együttesbe illeszkednek. Valószínűnek látszik, hogy ennek összeállítása a neves besztercebányai evangélikus lelkész, Trusius Jób nevéhez fűződik. Ö a XVII. század derekán számottevő irodalmi tevékenységet is folytatott, s kétségkívül döntően befolyásolta városa vallási, szellemi életét. Feltételezzük tehát, hogy az úrvacsorái kanna készítésére ő adott megbízást. A Deák téri templom úrvacsorái kannáját viszonylag rövid idő — alig negyven év —, ám annál nagyobb földrajzi távolság, s még szembetűnőbb stíluskülönbség választja el attól az impozáns méretű, s kiemelkedő művészi értéket képviselő keresztelőtáltól, amely a soproni evangélikus gyülekezet tulajdonában van. Ez a jellegzetesen barokk műalkotás 1676-ban készült, Augs- burgban. E gazdag délnémet kereskedőváros a barokk korban az ötvösség műfajának legjelentősebb európai központja volt, ahol a XVII. század második felében egyidejűleg több mint százötven mester tevékenykedett. Ösz- szehasonlításként utaljunk az egykorú magyarországi adatokra: a XVII. század folyamán Besztercebányán mintegy tíz, Kassán és Brassóban — a hazai ötvösség centrumaiban — pedig átlagosan közel negyven ötvös egyidejű működéséről van tudomásunk. Műveik túlnyomó részét az augsburgi mesterek rangos külföldi mecénások számára alkották. A korszak magyar- országi főurai és katolikus főpapjai is előszeretettel fordultak megrendelőként a nagy hírű augsburgi ötvösökhöz. Számos fennmaradt alkotás tanúskodik erről: egyebek között Pázmány Péter házioltára, s Szelepcsényi György prímás kelyhe és oltárkeresztje, melyek az esztergomi Főszékesegyházi Kincstár tavaly felújított kiállításán ma is láthatók. Ebben a változatos, s igen jelentős emlékanyagban, a Magyarországon őrzött augsburgi barokk ötvösmunkák gazdag együttesében különleges helyet foglal el a soproni keresztelőtál. Ez ugyanis, az anyag többségétől eltérően, evangélikus megrendelő számára készült, s egy Pozsonyból betelepült jómódú polgár, Gálffy Ádám adományaként került a soproni gyülekezet felszerelési tárgyai közé. Megmunkálása, a domborított, reliefszerű jelenetek, s a dekoratív ornamentika virtuóz kialakítása révén a tál a műfaj barokk kori fejlődésének élvonalát reprezentálja. Kerek középmezőjében arányosan felépített, s mes-
