Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988
1988 / 2. szám - Kulturális figyelő
90 KULTURÁLIS FIGYELŐ együttlétet övéivel. A könyv el fogja érni azt a célját, amiben a bevezetés tetőzik: „Ezt a legszemélyesebb kapcsolatunkból fakadó levelezést, úgy érzem, már csak azért is közölni kell, mert tartalmával segíthet abban is, hogy megtanuljunk szépen, méltóságteljesen megöregedni” — írja Németh Magda. Az ezért való szívós küzdelmet tükrözik a levelek. Alkonyi sugár-szerepéről lánya nem szólhatott. Az olvasó számára azonban az erről szóló részek a legszebb percek: „így legalább van valakim, aki hozzám tartozó s nem untatom, ha magamról beszélek neki”. A régi emlékek varázsával is jelen van Magda az író élete alkonyán: „Én ha rád gondolok — mindig a vásárhelyi hónap jut eszembe ... : Fényszóró Személyes vallomást vár az olvasó Széli Margit római katolikus teológustól e kisalakú, 320 oldalas könyv címének olvastán: Tudom, kinek hittem (Ecclesia, 1987) tulajdonképpen megerősít ebben a várakozásban az alcím is: „Megfontolások életünkről Istenben”. A protestáns olvasó sem csalódik ebben a várakozásban, ha kész a szerzővel együtt járni az utat. A huszonöt írás két nagy téma, az istenkérdés és a keresztény élet témája köré csoportosul. Tartalmukat itt visszaadni lehetetlen. Inkább a benyomásokról néhány szó az egész alapján. Személyes hangú a könyv, anélkül azonban, hogy a szerző önmagáról beszélne vagy saját problémáit tolná előtérbe: a személyes érdekeltség fűti. Vallomások ezek az írások, de nem érzésekről és élményekről adnak számot, hanem a szükséges kételkedésen át a hit bizonyosságát keresik —, nem tépelődve, hanem a kérdést intellektuámilyen észrevétlen tudtál jelen lenni és nem zavarva gondoskodni” (az akkor 17 éves leánya ott készült fel mellette vizsgára). Még előbb: „... leveledben írod, hogy befejezted a (társadalmi) drámák olvasását. Örülök, hogy visszaidézték számodra az életünket” — milyen kivételes reflexió ez az író számára családtag részéről éppen e műveiről! Magda fordítani kezdi angolra az Égető Esztert, éppen azt a regényét, amely főhősnőjének vonásait az író benne látja megvalósulni: „négy lányunk közül benned van meg leginkább az Égető Eszter-i édent szövő ösztön s a hozzá szükséges szorgalom, rendszeretet s fegyelmezett tűrni és hallgatni tudás”. Mi pedig megköszönjük neki a levelezés közreadását. Veöreös Imre lis érvekkel és teológiai megfontolásokkal dolgozva fel. A könyv stílusa beszélgető, de nem csevegő. Némelyik írás bibliai témát tárgyal, de feltűnő másutt is a sok bibliai hivatkozás. Meglepő, hogy mennyire mélyen közös kincsünk a Szentírás, és jó tudni, hogy a szentírástudományban egyházaink közel állnak egymáshoz. A bibliai helyek mellett természetesen sokszor megszólalnak az egyházi atyák, a nagy egyházi tanítók, a legújabb kor pápái és persze a II. Vatikáni zsinat. A reflexszerű protestáns reakció az idegenkedés lenne, a figyelmes olvasó az egybecsengésnek örül. Megszólalnak a protestantizmus — elsősorban német nyelvű — nagy teológusai, de még magyar nyelvű evangélikusok is. Nem hiúságunkat legyezgeti ez a tény, sokkal inkább emlékeztető és kihívás: hitünket megvallani nekünk is csak úgy lehet, hogy testvéreinkre is figyelünk. Reuss András
