Diakonia - Evangélikus Szemle, 1988

1988 / 2. szám - Kulturális figyelő

KULTURÁLIS FIGYELŐ 91 Utolsó-utáni vacsora címen megjelent kis könyvét korszerűtlen elmélkedésnek nevezi Csengődy László, és hozzáteszi: színpadon. A jelzőt az utószóban maga a szerző is kérdésessé teszi: „Ez a kor­szerűtlenség (. ..) ma is megtalálható minden emberben” — írja —, mert „A kételkedés és gondolkodás nem az idő­től és tértől függő történés”. Anélkül, hogy elvitatnám e „játék” színpadi megjelenítésének lehetőségét, sietek megemlíteni mégis, hogy az iga­zi helyszín az ember benseje: szíve, lel­ke, elméje. Azoké is, akik megjelennek és megszólalnak e játék során, s azoké, akik olvassák — vagy akár látják, ha előadják. A színpad elsősorban az élet színpada, annak is a szemmel láthatat­lanabb ja, ahol valamennyien föllépünk és szerepet játszunk (nagy kérdés per­sze, hogy a magunkét vagy a mások kí­vánta, netán a mások miatt kénytelen­kelletlen elvállalt szerepet-e). A bizonyosság vágya értelmében ta- máskodik ebben a játékban Csengődy László, és ezt teszik szereplői is, akik különben a Mesélő kivételével mind bibliai alakok (meg is jegyzi utószavá­ban a szerző, hogy misztériumjátéká­nak megértéséhez bibliai ismeretek is szükségesek). A játék maga az esemé­nyek részeseinek vagy tanúinak elmél­kedése, vívódása a hallottakon és ta­pasztaltakon. Ha csodát éltek is meg, ezt hétköznapok követték és — Csen­gődy László is kimondja: — követik mindmáig. Mi több: a csodát is hétköznapi ese­ményként élték meg, s aztán kezdtek tamáskodva elmélkedni: mi is történt velük vagy a szemük láttára. Érzések és gondolatok játéka az Utolsó-utáni va­csora, olykor viharos játéka. A látszó­lagos helyszín a ma, valahol „másutt”, és a bibliai elbeszéléshez képest szinte megfordul az eseménysor (a második rész környezete egy lakodalom, menyeg­ző), s az elmélkedés célja a szeretet. Eszköze is. Az elmélkedés éppen ezért nem lehet sosem korszerűtlen, ha még- annyira az is: élet, hétköznapi, minden­napos élet az ember bensejében válik ünneppé, elmélyült, vívódó meditálás ré­vén. Az élet alapja és forrása szívben, lélekben, elmében folyó, szűnhetetlen küzdés az igazságért. A misztérium játék lakodalmi részé­ben énekben beleszövődik a szeretet himnuszának szép átköltése (lKor 13 alapján), Csengődy László gondolatai­nak meditálásra ösztökélő tükre, majd ennek zenéjétől kísérten a tánc befeje­zése alatt a 23. zsoltár gyönyörű mai változata. Zay László Elfelejtett értékeink A szabadságharc csángó evangélikus hősei Van Brassó mellett hét falu, amelyek úgy sorakoznak, mint gyöngyszemek a kalárison: Bácsfalu, Tükrös, Csernátfa- lu, Hosszúfalu, majd alig öt kilométer­re elágazó patakvölgyben: Tátrang, Zaj- zon és Pürkerec. Orbán Balázs szülő­földje ez, a csángók birodalma. Nevük „kóborlót” jelent, és büszkén vallják magukról, hogy őseiket a honfoglaló magyarok hagyták hátra azért, hogy ezen a szépséges vidéken védjék a déli végek kapuit, a Tömösi-szorost, meg a tőle 16 kilométerre húzódó Bratócsai- hágót. A brassói szászok nem engedték, hogy városukra telepedjenek. Lassan szabadságuk elkopott, és a nagyhatalmú szász bíró jobbágyai let­tek. Olyan jég hátán is megélő ezermes­terek, akik kőművesként, ácsként keres­ték kenyerüket, ugyanakkor földet is műveltek. Szenet égettek, messzi földre elfuvarozták, és az építőszerszámot a

Next

/
Oldalképek
Tartalom